Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - P. Jáki Sándor Teodóz OSB: Csángómagyar Aranymiatyánk

Imádságok, szakrális szövegek A pünkösd és augusztus 15-e, a mennybevitel ünnepe se maradjon ki e szent ének gyakorlatából. „Hivatásos népénekesnek" azonban - vagy annak, aki népénekversenyre vinné - kötelezőnek tartom, hogy tudja az Aranymiatyánknak eredeti (jegyzőkönyvezett) formáját. Néhány további adat a csángómagyar Aranymiatyánk „történetéhez" 1999. február 3-án ismét Moldvában jártam, és az egyik csángómagyar plébánián tanácsolás (a kötetlen beszélgetésnek csángós kifejezése) közben örvendezve beszámoltam nekik legújabb gyűjtésemről: a csángómagyar Aranymiatyánkról. A legnagyobb meglepetésemre a dallamát a 2. sortól kezdve együttdúdolták velem, sőt a 2. (a virágszombati) versszaktól már a szövegét is együtténekelték - persze ők románul! Jelen volt a plébános, egy másik papnak édesanyja és nővére. Az együtténeklésből aztán kiderült, hogy mi volt (és hogyan él most is!) a románosítás stratégiája a csángómagyarokkal szemben a templomi ének terén. Könnyű volt megállapítani annak öt fázisát. Először - évszázadokon keresztül - csak magyarul (és még néhány tételt latinul) énekeltek ott, Moldvában, mert nem is volt (hogy lett volna!) román nyelvű katolikus egyházi énekük. A Kájoni Kancionale hagyománya elevenen él közöttük. '" Majd elkezdték tanítani nekik - főképpen a XX. századtól - a latin nyelvű gregorián énekeket, hogy ezekkel az újonnan betanított misetételekkel (Kyrie-Gloria-Sanctus-Agnus) minden szentmiséről legalább négy-öt magyar népének-versszakot kiküszöböljenek a templomi gyakorlatból. Ezzel egyidejűleg lefordították - a legkedveltebbekkel kezdve - a régi magyar népénekek szövegét románra, és utána már így énekeltették azokat. A bukovinai Kacsikában (Cacica) a búcsú napján (augusztus 15-én) lelkesen zengik a szentségi körmenet alatt románul az „Ez nagy Szentség valóban"

20 kezdetű magyar népéneket mind a hat versszakával együtt. Mi is zengtük de magyarul! Az utolsó évtizedek alatt, mivel a II. Vatikáni Zsinat megengedte a népnyelvű éneklést, azóta olasz és francia eredetű, könnyűzenébe illő „lelki slágerokat" énekeltetnek román fordításban a magyarul legszebben éneklőkkel: a csángómagyarokkal. Az utolsó fázis: a románra fordított Aranymiatyánkot - és sok más magyarból fordított népéneket - már be sem veszik új román nyelvű népénekkönyveikbe, nehogy azok - és sok más társuk - a régi magyar énekes hagyományokra emlékeztessék őket. - Sőt most már a magyar népénekek kiszorítására újonnan megtanított latin gregorián misetételeket sem énekeltetik, mert azoknak is „magyaros" emlékük van. 154