Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - P. Jáki Sándor Teodóz OSB: Csángómagyar Aranymiatyánk

Imádságok, szakrális szövegek Ezen utolsó fázis megvilágítására álljon itt egy egészen új adat. Halász Péter szíves közléséből tudom, sokhelyt panaszkodnak a csángómagyar hívek, hogy papjuk már nem engedi meg, hogy nagycsütörtökön az ún. Jézusvirrasztás éjfél után is folytatódjék a templomban. Pedig a hívek igényelnék továbbra is úgy, ahogyan mindig is volt, hiszen hajnalig tartott. Félnek ugyanis az „illetékesek", hogy a legbuzgóbb hívek, akik éjfél után is szívesen virrasztanának a szenvedő Jézussal, a plébánosi jelenlét és ellenőrzés megszűntével utóbb még magyar népénekeket kezdenének énekelni - anyanyelvükön. Még egy adat az 1970-es évek végéről: székelyes-csángó faluban történt. Az egyik családban a kicsi cinka (leányka) már csak románul tudta a legszebb, még Erdélyből magukkal hozott karácsonyi énekeiket; a nővére még mind a két nyelven tudta; az édesanyjuk csak magyarul tudta; öreganyjuk pedig közben keservesen rítt, hogy már énekelniök sem szabad a templomban - anyanyelvükön, magyarul! Nem kis örömmel számolok be arról, hogy mióta nálunk népdalversenyen egyházi szövegű népéneket is lehet énekelni, az idén tavasszal - 1999-ben -ketten is elsők lettek az Aranymiatyánk éneklésével. Az egyik Somogyban: Ripszám Ágnes. A másik rendezvényen - Rév-Komáromban - csak versenyen kívül „indult" az Aranymiatyánk, de azt állapították meg róla, hogy első lett volna, ha a verseny „szabályai" ezt megengedik. Különdíjat azért kapott a kis énekes: Gogh Anna. - 2000 januárjában a dunántúli népénekversenyen, Székesfehérvárt, ismét az Aranymiatyánk „győzött" egy mosonmagyaróvári gimnazista előadásában, és ugyancsak ő - Molnár Anett - nyerte meg az országos népdaléneklési versenyt márciusban Mohácson - az Aranymiatyánkkal. 1999. május 13-án történt Budapesten. A Magyarok Házában találkoztam egy csángómagyar fiatalemberrel. Mihamar Lujzi-Kalagorról kezdtünk beszélgetni. Eldicsekedtem neki, hogy szülőfalujában gyűjtöttem egy gyönyörű népéneket: az Aranymiatyánkot. Alig kezdtem el énekelni, velem együtt fújta, és csak akkor derült ki, hogy miért tudja ő is ugyanúgy, mint én: gyermekkorában tanulta - az édesanyjától, Csernik Jánosné Ximpu Máriától, akitől én is, - de én csak az előző évben, 1998-ban. Felejthetetlen marad „találkozásom" a csángómagyar Aranymiatyánkkal 1999. augusztus 15-én, amikor sok százan énekeltük Kacsikában, a Máriakegyhely búcsúján, a jászvásári egyházmegye évenkint egyetlenegy alkalomra engedélyezett magyar nyelvű szentmiséjén. 1999-ben három nappal a búcsú előtt, augusztus 12-én, megkérdeztem Kacsikában a kegyhely plébánosát, hogy a búcsúünnep magyar nyelvű szentmiséjén ki mondja a prédikációt. Megtudtam tőle, hogy Ft. Páll Antal, a romániai katolikus püspöki kar titkára Bukarestből, mert őt kérte fel a jászvásári püspökség. Augusztus 15-én, a búcsúünnepen, reggel 1/2 8-kor nyu155