Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - P. Szalay Emőke: A századforduló ízlésváltozása Kárpátalján a református egyház kenyérosztó tálainak tükrében

Vallásos ábrázolások, íellratok. szakrális építmények és helyek R Szalay Emőke A századforduló ízlésváltozása Kárpátalján a református egyház kenyérosztó tálainak tükrében A mai Kárpátalján a Kárpátaljai Református Egyház foglalja magába a református egyházközségeket. Ezek a falvak az egykori Bereg, Máramaros, Ugocsa és Ung megyéhez tartoztak, a Kárpátok lábainál fekszenek. Mivel a Kárpát medencében a református vallás a magyarsághoz kapcsolódik, ezek a falvak a mai napig magyar nemzetiségűek. 1995-98 között a Református Gyűjteményi Tanács és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával gyűjteményi összeírást végeztünk, amelynek során a gyülekezetek klenódiumait tártuk fel. Kutatásaink során kitűnt, hogy a zömmel XVII. században készült ezüst edények mellett az ónedényeket kivéve, amelyek készítése ekkor élte virágkorát, a XVIII. századból szinte egy sem származik. Hasonló a helyzet a XIX. század első felében is. A XIX. század utolsó évtizedéből, a XX. század elejéről viszont szép számban maradtak fenn ezüstből és egyéb fémből készült edények. A református zsinatok a XVI. század végén rendelkeztek az egyház felszerelési tárgyairól. Mivel semmilyen kikötést és előírást nem fogalmaztak meg, csupán annyit, hogy nemtelen célra nem használhatták előzőleg őket, ezért a református egyházban nincsenek előírt formák, a mindennapi használati tárgyak betölthették a szertartási edények szerepét. A református egyházban a legszentebbnek tartott edény az úrasztali borospohár volt. Az úrvacsora osztás másik szertartási tárgya a kenyérosztó tányér. Ez a tányér, mivel az úrvacsora osztás alkalmával kenyérdarabok jelképezik Krisztus testét, nagyobb méretű mint a katolikus egyházban használt patenák. Az említett rendelkezések értelmében az úrvacsora osztáskor használt kenyérosztó tálak, tányérok természetesen semmiben nem különböztek az asztali edényektől. A XVIII. században a jórészt korábbi ezüst tálak mellé nagy számban kerültek a gyülekezetekbe óntányérok. A fent említett je-