Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - P. Szalay Emőke: A századforduló ízlésváltozása Kárpátalján a református egyház kenyérosztó tálainak tükrében

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek lenség - azaz, hogy a XIX. század végén jelennek meg újabb edények a felszerelési tárgyak között - természetesen vonatkozik a kenyérosztó tálakra is. Az alábbiakban a századfordulón adományozott tálak, tányérok áttekintésével arra keresünk választ, mi jellemezte ebben az időszakban az általunk vizsgált területet iparművészeti vonatkozásban.

1 A XIX. század utolsó harmada Magyarországon is a felgyorsuló kapitalizmus időszaka volt, amely az iparművészet fejlődését, alakulását is meghatározta. Bár a vagyoni gyarapodás az iparművészeti tárgyak iránt fokozott keresletet hozott magával, ez a korábbi századokkal szemben nem a művészi színvonal emelkedését jelentette. Az ilyen jellegű termékeket eddig előállító kézműipar az előretörő gyáripar versenyének következtében egyre erősebben hanyatlott, a megnőtt keresletet az ipari termékek elégítették ki. Ez azonban csupán mennyiségi növekedést jelentett. Németh Lajos ezt így fogalmazta meg. „Míg a régi korokban az ember által létrehozott tárgyi világ... a kézművesek termékei így vagy úgy a művészet szférájába tartoztak, most e második természet tárgyi világának túlnyomó része minden esztétikai jelentést nélkülöző termék, használati tucatcikk."

2 Meg kell jegyeznünk, hogy az ötvösséget a céhrendszer megszűnése teljes válságba sodorta. Itt volt talán legerősebben érezhető a gyáripar előretörése a kézműiparral szemben, hiszen az ezüst tárgyak iránt megnövekedett az igény, amelyet az ötvösség hanyatlásával a gyáripar elégített ki. Az ipari előállítású fémtárgyak az ötvösség egyre mélyebbre süllyedését idézték elő. A korábban művészi alkotásokat létrehozó ötvösök legnagyobb része az átlagos igényeket elégítette ki.

1 Ugyanakkor a sokszorosított ezüst tárgyak mégis bizonyos színvonalat képviseltek, amit az irántuk megnyilvánuló társadalmi igény alakított ki. A hazai gyárak az ezüst mellett alpakkából is készítettek tárgyakat, amelyekről a korabeli kritika azt állapítja meg, hogy technikailag kifogástalanok és formailag is megfelelőek.

4 A művészettörténet ezt az időszakot a historizmus korának nevezi, amelyre a századfordulóig különféle neostílusok jellemzők.

5 A kor iparművészete jórészt még feltáratlan, ehhez szeretnénk az alábbiakban adalékkal szolgálni a kenyérosztó tálak áttekintésével. Vizsgált időszakunkban a historizmus a meghatározó, természetesen ez tükröződik a tálakon, tányérokon is, amelyekről meg kell állapítani, hogy funkciójukból eredően viszonylag kis variálhatóság jellemzi őket. Formailag meghatározottak, hiszen az öböl és perem mellett a fül, valamint ritkán a talprész jobbára esetleges tartozék. így inkább a díszítményük mutathat nagyobb változatosságot. Ezért vizsgálódásunk is főképpen a díszítményre irányul. Arra teszünk kísérletet, hogy a díszítményben kimutathatók-e olyan jellegzetességek, amelyek kapcsolhatók egy-egy neostílushoz, vagy esetleg a teljes eklektizálás jellemzi ezeket a szerény edényeket. 14