Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságszövegek történeti előképei

Imádságok, szakrális szövegek keserves halálát..." S még egy somogyi adat: „... Ott találok egy aranyágat, / Az alatt van egy zsölleszék, / Abba' űl a Boldogságos Szűz Mária, / Előtte van kis oltárja, / Kezében van könyvecskéje, / Nyakában van jeruzsálemi olvasója..." Egy zalai imádságból: „Fehér rózsa, Mária / Ül a paradicsomkertbe / Leereszti sárgaszínű bodor haját / így olvassa a világok oltárját..." Szintén zalai emlékben: „...Házam közepébe / Arany széken azon űl asszonyunk Mária / Térdin tartja az oltári könyvet..." Tolnából való imádságban Mária első személyben szól: „... Kiterjesztem sárig bodor hajamat, / Kezembe veszem világzsoltár kiskönyvit..." Bács-Kiskun m.-ből: „En kiállók én ajtóm elejbe, / Ott vagyon egy szép zöld ág. / Abba vagyon szép Szűz Mária, / Kezébe van kis oltárka, / Nyakába van kőolvasó..." Az archaikus hagyományú Moldvából: ,,Mé' ül vala a Boldogságos szűz Mária / Aranyos kis kertyibe / Kis arany székibe / Szent kézibe vala egy íratt könnyűcske / Úgy olvassa vala könnyhullatásival..." A bácskai Bácskertesről (Kupuszina): „... Látom a bodogságos Szűz Máriát, / Leeresztette aranyhaját, / Megoldotta aranyövét, / Térden tartja szent könyvét..." A Garam vidéki imádság a somogyi képgazdag motívumokra rímel, annak ellenére, hogy a könyv maga nem is szerepel: „... Mikor űl vala Boldogságos Szűz Mária / Paradicsom kertjébe, / arany fának ágán, üdvözlet virágán! / Lám széteresztette sárga bodor haját! / Úgy olvassa szerelmes Szent Fiának kínját!..." A bontott haj, oldott öv, lévén ősidők óta a gyász külső jelei képsorainkba, méltán illeszkednek. Az idézett példák, azt hiszem, alátámasztják Mezey László véleményét, amelyet a motívum történetisége is nyomatékok A világi zsoltárkönyvhóráskönyv motívum már a XVII. század végi Memorialis-ban is előfordul egy teljes gyászjegyű Mária-képben: „.. .iha megalivan / Szive szomorodván, / víg kedve meg szegven / szén füle meg fiigesztven / haja meg eresztven / kéziben vagyon oltári olvasója / ugy ollvassa az világnak bősegiért es szaporasagáért..." Már a fenti idézetekben is találkoztunk az oltári=zsoltári, oltár=zsoltár stb. elhallással, enyhe torzulással, itt is értelmezhető oly módon, ám az olvasó eredeti jelentésében is állhat, bár a szövegkörnyezet a „romlott" szókép ellenére is a zsoltárkönyvre utal. Pais Dezső magyarázata szerint az „iha megalivan" kifejezés e szöveghagyomány középkori eredetét és az Ómagyar Mária siralom nyelvi világát idézi, az „én iunhum olelothya" = én lelkem alélása, megfelelőjét: lelke elalélván.

13 A dán Ferdinand Ohrt elemzi a könyvét-zsoltároskönyvét térdén tartó olvasó Mária-motívumot s egy 12. századi költeményben a Le roman de St. Fanuel című epikumban meg is találja azt: „...sor ses genoz tint son sautier...", ami megfelel a magyar „térdin tartja a zsoltári könyvet" imasornak.

14 F. Ohrt ikonográfiái hátterelésre is gondol s a középkori angyali üdvözlet ábrázolásait véli fölfedezni benne: Gábriel a megnyílt égből nagy fényesség137