Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságszövegek történeti előképei

Imádságok, szakrális szövegek kon - Überschrift - a záradékokban, Schlussformel, chiusura. A tridenti zsinatig (1545-1563) különösebb szankció nem illette őket. Azóta igen, bár a népi gyakorlat ezt nem vette, nem is nagyon vehette figyelembe, és amiképpen az archaikus népi imádságok Európa-szerte mutatják, napjainkig sem, kiváltván ezzel az egyházi tiltást, a „teologice, liturgice abszurd" megítélést. A népben nem tudatosult az egyházi jóváhagyás, a nihil obstat gyakorlata, kérdése. Nem is foglalkozott vele. Föl sem merült bennük, hogy az egyház tilthatja ezeket a szép-jó-hasznos-üdvös stb. imádságokat, amelyekben, s ez értékítéletük alapja „benne van a Krisztus Urunk szenvedési és a Szűzanya keservi", ahogy egyik palóc öregasszonyom meghatározta. Ezekből a járulékos a szöveg elején vagy végén lévő formákból a hívő sok mindent megtudhatott: az ima eredetéről, szerzőjéről, előadási módozatairól, égi-földi jutalmáról, csodás meghallgatásairól, nem egyszer túlzásokról, népies babonaságokról, de misztikus kötődéseiről is. Az egyház azon időben nem tiltotta, de megvetette túlzó (búcsú) ígéretei, félrevezető túlkapásai miatt. Az egyház véleményéről a nép nem tudott, nem akart tudni, vagy ha mégis eljutott hozzá, eleresztette a füle mellett, s miképpen mind napjainkig tapasztaljuk, mondták-folytatták az öreganyjuk kikövetelte szép imádságokat. A hóráskönyvek néphagyománybéli s ezzel hazai jelenlétüket már Mezey László is észrevette, amikor az első néhány száz archaikus imádságot átadtam neki korreferálásra, az 1970-es akadémiai bemutatóra készülvén. Az elsősorban moldvai bukovinai-csíki szövegek „kicsi írott könyv"/„kis Íratott könyv" motívummal kapcsolatban ezt írja: „De hol imádkozik szent Úristen? / Aranyos kertjébe, / siralmas székébe. /Jobb kezében van a hét sing olvasója. / Bal kezében van a kicsi írott könyve..." A „kicsi írott könyv", így az olvasóval együtt említve, talán mégsem 'kézzel írott könyv' értelmezést kíván, hanem a díszített, képekkel illuminait, festett, „írt" (ilyen értelemben) hóráskönyvet érthetnénk alatta. Ez ugyanis a középkorvégi vallásosság tárgyi kellékei között az olvasóval együtt szerepel."" A középkori Horae Beatae Mariae Virginis és a Psalterium Mariae élő valóságként jelenik meg az 1970-es „értelmezés" óta az ország minden részéből összeszedett népi imádságokban. Az egyik legszebb és gyakorta visszatérő motívum az aranyos könyvét olvasó Mária, még inkább megerősíti Mezey László véleményét a későközépkor vallásos életének ezen jellemző tartozékáról. A gyakori motívumok: a világi zsoltár, oltári könyv, oltári zsoltár, aranyos könyv, szent könyv, kis könyv stb., amelyek a magyar nyelvterület szinte minden tájáról fölbukkantak, valamiféle széles elterjedtséget jeleznek. Hogy milyen szórásban azt példáink bizonyítják.

12 Talán az egyik legszebb somogyi szövegrésszel kezdem: „...íme vala vélle Mária, /Arany fának ága, / Holtaknak bársonya, / Szüzeknek virága. / Leereszté vala sárbodor szép haját, / Kezébe vette világi zsoltárját, / Kibül olvasta szerelmes Szent Fiának 13o