Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságszövegek történeti előképei

Imádságok, szakrális szövegek ták is a népszerű alkotásokat. A későközépkorban és a reneszánsz vallási irodalmában kiemelkedő szerepük volt a kézzel írott, majd aztán nyomtatott imádságos könyveknek. Ezek közül az ún. hóráskönyvek a magánáhítat részeivé váltak.

8 Az imádságkutató számára ezek a laikus világi hívek számára készült könyvek érdemelnek figyelmet. A jól kézbesimuló, kis formátumú, és általában ékesen díszített kötetek anyaga a papi zsolozsmákból 0150 officiumokból fejlődött ki. Előzményei a kora-keresztény századok magánházakbéli vagy katakombái áhítataira vezethetők vissza, amelyeket a római kalendárium szerinti nappali időszak adott óráiban tartottak: harmadik/tertia: délelőtt 9 h; hatodik/sexta: déli 12 h; kilencedik/nona; délután 3 h. A szerzetesi közösségek, a 6. századtól a bencések, kiterjesztették az áhítat alkalmait az éjszakai órára: matutinum, a hajnali dicséretre: laudes, a reggel 6 órai imára: prima, továbbá az alkonyati imára: vesperae 6 h-kor és a lefekvés előtti completoriumra, népiesen: komplétára. Ezek végzése már a 8. századtól kezdve kötelező feladat volt a papság számár, légyen világi vagy szerzetes. Nem részletezzük most a különösen népszerűvé vált könyvek fejlődési szakaszait, tartalmi alakulását. Mindenesetre a 13. századra már erősen vegyessé vált összetételük. A vallási közösségek - konfraternitások - és a világi hívek igényét is kielégítő szövegeket találunk bennük. Találunk hosszabb-rövidebb Mária-zsolozsmákat, más néven officiumokat, különösen kedvelt zsoltárokat, könyörgéseket, litániákat, imádságokat, szentírási részeket. Mindezek megfelelnek a devotio moderna elvárásainak, az érzelemre hangolt vallásosság oldottabb, színesebb szövegigényeinek. A hóráskönyvek sorában Európa-szerte találhatóak a gyönyörű, díszesen ékített illuminait példányok, fejedelmi személyek, főrendűek, majd gazdag polgárok, kereskedő családok megrendelte darabok. Vannak egyszerűbb, de mindenképpen műgonddal készített, szép megjelenésű könyvek is. Megnevezésük követi a latint: libri Horae/Horae, Stundenbücher, Laienbrevier, livres d'Heures vagy egyszerűen csak Heures, libri d'ore, Books of Hours vagy csak Hours, Hours of the Cross; Getijde - mondják a dánok, akiknél neves példányok maradtak fönn. Nálunk általában csak hóráskönyveknek nevezik őket, vagy latinul illetik, mint pl. egyik nagy értékű emlékünket az 1494-es Egri Hóráskönyvet: Horae Beatae Mariae Virginis jelzi.

9 Az 1493-94-es Festetics-kódex is hóráskönyv, amiképpen olvashatjuk az elején: „Bódog ázzon horay".

10 Míg a missalék és breviáriumok, valamint egyéb latin nyelvű rituálék a hivatalos szertartás-istentisztelet könyvei, addig a hórás- és imádságos könyvek a magánáhítat részei-kellékei. Ezek által ismerhető meg a személyes jámborság és az egyes ember vallási életeképzeletvilága, amely ezen korban meglehetősen vegyes tudatformákat őriz, egy még nem teljesen letisztult szinkretikus hitrendszert. A mágikus és misztikus elemek még jól megférnek egymással, s hogy milyen jól, azt az imádságok járulékos formáiban látjuk egyértelműen. Az ún. rubrikákban, fölirato135