Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Imádságok, szakrális szövegek - Erdélyi Zsuzsanna: Az archaikus népi imádságszövegek történeti előképei

Imádságok, szakrális szövegek vözül... vagy: (annak) a mennyország ajtaja megnyittatik, pokol kapuja bezáródik..." Erről a formuláról (záradékról) állítottam, hogy mai szóval mondva: e szöveghagyománynak mintegy hordozórakétája a benne rejlő spirituális energia miatt, amelyet az isteni eredeztetés-égihitelesítés biztosít neki, s amelyet a nép a maga számára éppen ezért kötelező erejűnek tekint. Az említett írásaimban szóltam még bizonyos műfaj-meghatározó európai elemeknek a középkortól követhető jelenlétéről, így pl. a Krisztus-halál eseményét kezdő formulával kihangsúlyozó péntek-nagypéntek szerepéről: Ma vagyon péntek, annak is a napja... Heute ist Freitag... Ogi Ре' venerdi... Oggi e' il Venerdi Santo... Dans je sveti petek... Vineri, vineri, vinerele... Paa den hellige Langfredag... stb. Járulékosan szóltam még a szövegekhez tapadó köznépi tapasztalat alapozta véleményről, amely jelzős szerkezetek formájában, sokszor már elnevezésként jelentkezett: Jó ima, szép ima, hathatós, hasznos ima, erős ima, üdvös ima... stb. Nem is pusztán a néphagyományban mutatkoztak ezek az értékelések, hanem már a korabeli imádságoskönyvekben is, ahogy ezt a XIV. századi megjelölések elárulják, s egyúttal jelzik a mentáitörténeti folyamatosságot.

4 Kiemelik a pénteki elmondás többletkegyelmét, továbbá a haszon mértékét, amely három, tizenöt éppen úgy lehet, mint megszámlálhatatlan, akár csak a tenger kavicsa.' Tehát már nagyon korán megjelenik a bizonyos feltételekhez kötött elmondott imádság kiváltotta/biztosította kegyes haszon fogalma. Nem is kötődött mindig Krisztus szenvedésének fölidézéséhez, nem egyszer Mária öt örömének vagy az Üdvözlégynek imádkozásához. Beszéltem még a korra jellemző áhítattörténeti jelenségekről, a vallási élmény fölfokozott egyéni-közösségi megnyilatkozásairól, nevezett 199l-es tanulmányban, amelyekről a középkori kútfők, leírások, irodalmi alkotások révén tudomást szerezhetünk. Első sorban a kor spiritualitását meghatározó Szent Ferenci szellemiség létrehozta kegyességi formákról, különösképpen az „Imitatio Christi" meghirdette szent program velejáróiról. Hangsúlyosan a krisztusi szenvedést fölidéző, vele azonosuló, benne részesülő törekvésről, amely a köznépi szenvedésköltészetet gerjeszti és fönntartja. Gyűjtési tapasztalataink szerint napjainkig fönntartotta, ahogy erre öregeink túlfűtött, sokszor szipogásba, sírásba torkolló imamondásai jelzik. E történeti kutatásnál az időben visszafelé haladást választottam s ezt legkönnyebben a kötött és mindenhol jelenlévő záradékok segítségével tehettem meg, dokumentálhatóan a 13. század közepéig. Említett írásban viszont nem foglalkoztam magával a szenvedést megjelenítő epikus-dramatikus középrész középkori előzményeivel, mivel a történeti kutatásnál kötött formájuk miatt először a záradékok kívánkoztak előtérbe. E formulák adták a fogódzót a századokon át visszafelé történő araszolásban. Először a magyar írott anyagban, majd annak elfogytával, azaz a 15. 133