Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Keményfi Róbert: Az európai görög katolikus tér reneszánsza
Vallásos ábrázolások, feliratok, szakralis építmények es helyek A tér és identitás kapcsolatának mezoszintű elemzéseiben a szimbolikus térfoglalási eljárások elemzése kap hangsúlyt. A vallásos élet mindennapjai a kistáji központ (általában templom) köré szerveződnek. Ezek az objektumok azután a kiinduló pontjai a tér további szakrális szimbolikus birtokbavételének. Minden vallás, így a görög katolikus is, magával hozza, kiépíti a saját szimbolikus tereit. 72 Néprajzi közhely, hogy egy községben elég először a templomtoronyra pillantani, a szakrális építményeket, teret szemügyre venni és azonnal átfogó (bár természetesen felületes) kutatási, kiindulási képet kapunk az ott élők vallási identitásáról. Ennek alapján kialakulnak vallási-identitási tájtípusok (ökotípusok) is. 73 A szakrális tér építményei térhasználata, a rítusok térszerkezete alapján beszélhetünk lokális közösségi vallási térmodellekről, mintákról is. „A szakrális események saját térstruktúrával rendelkeznek, egyúttal azonban működésben tartják az adott helyi vallásmodell térszerkezetét is." 74 A néprajzban ezek a vallásmodellek a liturgikus élet, a vallásos szokások, a szentségek, szentelmények, a néphit, a valláserkölcs, vallásközi folyamatok, és a kulturális kapcsolatok vizsgálatával fogalmazhatók meg. Ilyen kutatások alapján készült pl. Komlóska, Debréte és Rakaca lokális görög katolikus vallási térmodellje. 75 Bár a görög katolikus egyéni és közösségi identitás térszerkezeti és egyéb vonatkozásai még nincs feltárva, a kutatások szórványosak. 76 A mező- és mikroszintű vallási térszerkezeti elemzések másik néprajzi megközelítése a teret mint információ hordozó jelrendszert kutatja. A proxemikai vizsgálatok a szakrális tér jelentéseiben az egyén és a közösség ismétlődő, céltudatos, funkcionális helyváltoztatásainak viszonylataira kérdeznek rá. 77 A proxemikai kutatások mellett a tér szubjektív tudati leképződésének (mentális térnek) a kutatása a nyolcvanas évek végén új irányt jelentett a térbeli mozgás objektív szerkezetének abszolutista elképzelésével szemben. Megjelent a társadalomföldrajzban a relatív tér fogalma. 7S Ugyanezeken a (mező-, mikro-) szinteken a vallási néprajzban a görög katolikusság kutatásában is megjelent a geográfia behaviorista irányzatával párhuzamosan a belső térképek vizsgálata. 79 Az abszolút (mozdulatlan objektumokkal beépített) teret felváltja a vallási néprajzban a dinamikus tér fogalma: a valós környezet elemeihez olyan többletjelentések - pl. érzelmek - kapcsolódhatnak a kognitív térben, amelyek kiemelik azokat a fizikai környezetből. Kiszélesedik a szakrális táj (tér) jelentése. A szent teret a profántól az a jelentéstartalmi többlet különbözteti meg, amely az egyént és a közösséget vallásosságának gyakorlására készteti, vagy emlékezetébe idézi a vallást. 8 " így „mentális térképeket" lehet felvázolni, amelyek a vallási - jelen esetben a görög katolikus - identitás fontos ikonjai. A különböző felekezetek mentális tereinek átfedéseinél, találkozásainál kialakuló szimbolikus határhelyzetekben (pl. házasságkötés) vizsgálhatjuk a vallási identitás működését. Olyan helyzetekre érvényes tehát ez a fajta vizsgálat, ahol fontos a vallási hovatartozás és
