Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Keményfi Róbert: Az európai görög katolikus tér reneszánsza

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek A kultúrrégió kialakulása fíultútrcgió „A" ismérv alapján Kuliúncgió „A"cs„8"i ;mérv alapján K;i!túné£ii> „A", ,JÖ"6S .,C" ismérv «lapja» ÍÖTl /. ábra befolyásolják a helyzetben betöl­tött viselkedésmintákat. 81 A vallási öntudat szimbolizációja tehát iga­zán az eltérő felekezethez való vi­szonyulásán keresztül értelmez­hető. A vallási identitás - hason­lóan tehát az etnikaihoz - állandó, élő folyamatként értelmezhető. A társadalomföldrajzban a fenti kvalitatív térszerkezeti (relatív tér) megközelítés mellett az etni­kai és vallási identitás kvantitatív mikroelemzése is megjelent. A kérdés az, hogy történeti, geográ­fiai (abszolút tér), politikai, köz­igazgatási, egyháztörténeti folya­matokat tükröző felekezeti, etni­kai statisztikai adatok hogyan adják (adhatják) vissza egyének, kis közösségek vallási identitásának alakulását, formálódását? Ezeket a kérdéseket vizsgáló társdalomföldrajzi írások szemléleti bipolaritással közelítik meg a vallási ho­vatartozást. Egyrészt a felhasználható, elérhető statisztikai (tehát eleve zárt) adatokból mérhető módon rekonstruálják az adott közösség felekezeti válto­zásának alakulását, másrészt a terepen végzett tapasztalati (leírás, interjúk, megfigyelések) adatnyerési módszerrel, egyéni élettörténetek, sorsok elem­zésével árnyalják a felekezeti hovatartozás „száraz" adatait. A néprajzi mód­szerekkel felvett anyagokkal tehát a statisztikai adatok és földrajzi térszerke­zetek alakulása „mögé" lehet pillantani. A görög katolikus mezotérben, az egykori Csík megyében folynak ilyen lokális kutatások. 82 A mező- és mikroszintű terek vizsgálatai csupán lokális, de annál árnyal­tabb vallási térszerkezeti működési modelleket képesek megrajzolni. A hunt­ingtoni makroszintű gondolatot a néprajz ezekkel a kutatásokkal tovább ár­nyalhatja, finomíthatja. A makroszinten maradva azonban azt mondhatjuk, hogy jellemvonásai alapján az európai görög katolikus tér tipikus határ-kultúrrégióként, mi több, etnikai hovatartozástól független, a világ két nagy kultúrterülete közötti átmeneti térségként működik. A földrajzi kultúrrégió olyan területi egység, amelynek társadalma vala­mely kulturális ismérv alapján összetartozik. A néprajz hasonló definíciója a kulturális régióról azt a földrajzilag kijelölhető nagytájról beszél, amelyen a kultúrának (jelen esetben görög katolikus) egy történelmileg kialakult vi­szonylag stabil, folytonosságot mutató, a környezetétől eltérő struktúrája lé­tezik. Az európai görög katolikus terület jellege alapján a formális kultúr­régiók közé sorolható: közös, homogén (a funkcionális kultúrrégió jellemző­720

Next

/
Oldalképek
Tartalom