Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Keményfi Róbert: Az európai görög katolikus tér reneszánsza
Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek ságot is változóban, mozgásban lévő entitásként mutattam be, a vallási hovatartozás változása hosszabb folyamat. Az ország- vagy nyelvváltást a legkevésbé követi felekezeti kiszakadás. Ezt a jelenséget általában mérési alapként szokták értelmezni, mellyel egy ország egykori nemzeti, etnikai kisebbségeinek számarányaira lehet következtetni. Magyarországon éppen a görög katolikusok számából az asszimilálódott ruszinság megközelítőleges „valamikori" arányaira következtethetünk. A vallási hovatartozás ilyen értelmű hoszszabb változását csak a külső (extrinsic) vallásosság fogalmára (tehát a felekezeti hovatartozásra) értem, a belső (intrinsic) vallásosság bármilyen pszichikai, mentális esemény (pl. egyéni tragédia) hatására hirtelen megváltozhat. Ám ha ennyire sokrétű a vallásosság, ha ennyire szét kell szálakra bontani és nehézkes mérni, akkor mire alkalmasak a különböző szempontú statisztikai adatok alapján szerkesztett, a huntingtoni gondolatban is fontos szerepet játszó vallási térképek? Alapvető probléma a térképekkel, hogy nehezen lehet ábrázolni, ha egy területen különböző sajátosságok keresztezik egymást (1. etnikai, vallási dinamika térképre vitele). A minőségileg vegyes területeket csak információhiányos ábrázolással lehet bemutatni. Holger Fischer német kutató áttekintette a Magyarországon készült egykori és mai etnikai térképeket, és tanulmányában kritikával illeti az olyan térképeket, amelyek még a földrajzkutató szemével is túl statikusak és amelyeken a „köztességet", „eldönthetetlenséget" egy pici „bizonytalanságot" sem vél felfedezni. Valamint nem látja az etnikai térszerkezet állandó változására való utalást. 66 Mindezt elmondhatjuk a vallási, felekezeti térképekről is. „A kartográfia, mint maga a megismerés is, szükségszerű leegyszerűsítés, amely lehetővé teszi számunkra, hogy lássuk, hol vagyunk és merre haladunk." 67 A térkép tehát csupán modell, absztrakció. Egyes célokra jobban, más célokra kevésbé alkalmazható. 6 * Napjaink földrajzkutatói fokról-fokra felismerik, hogy az észlelésnek és megjelenítésnek nagyon fontos a szerepe. A térképek szükségszerű leegyszerűsítések, amelyek segítenek értelmezni a mai variánsok, rétegek, a nemzeti örökség térre 69 gyakorolt időbeli hatását. 7 " A térképek tehát csupán ikonikus (képszerű) és szimbolikus (jelszerű) modellek, amelyek meghatározzák a mező- és mikrokutatások térkereteit. Ezeken a szinteken van lehetőség az empirikus terepkutatásokra, a makroszinten értelmetlen „sajátos erdélyi identitás", vagy a „nyugatiasabb jellegű görög katolikus mentalitás" kifejezés értelmezésére. A mezoszint a közösségépítő folyamatok színtere, amelyek befolyásolják az egyének, kis közösségek (család) mikroszintű önkifejezését és cselekvését. A mikroszinten pedig az egyén identitástudatának kialakulását modellezhetjük, a személyek közötti interakciókat vizsgálhatjuk. 71 Ezekről a szintekről csak a görög katolikus identitás térszemléleti megközelítésének lehetséges irányait szeretném kiemelni. 118
