Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

maga után! S mindenki, nem, hogy nem utálja - tuggya-e? Ez a só olyan. Nyalták a kecskék... (Arini, 55 éves asszony, 1991.) A nagyleányok megszokott találkozó és közös munkahelye volt a guzsalyas. Útközben a leány megállapíthatta: "ha a fejkendő kikötödik magátúl, vaj a bernyéce (szines, keskeny női öv) a derekárúi, akkor dórilja (kívánja) meg valaki... s akkor ruggya, hogy valaki gondol hezza." (Arini, 22 éves leány, 1991.) Fonás közben későbben jönnek a legények, tréfálkoznak, kacagnak. "Guzalyaszokba ...a ...a legények fogtak a lenyoknak guzalaikból egyegy marék bomboszelt (labda) ...fontak ...mit még sánták... fontak. Sánták (csináltak) benderbucákat (kenderlabdácskát) sz játszottak, hogy égették el, hogy végzettek el búsét (), hogy... Ezt halltam ipomtól (apósomtól), mikor nevezte ipom. Jártak igy guzalyaszakba... sze mentek, sz gyűltek oda a legények, gyűltek a lányok isz... sánták, sánták benderbucákat olanokat, bambosikat, sz hagytak egy seppecske farkat, sz gyújtották meg, sz égett úgy kereken. Egzakt! (igazán)" (Szabófalva, 67 éves asszony, 1990) "Sánták kenderbucát, sz hajtották fel! Mongya: hol lemenen - mongya az vesz el tégedet! Pogocsa (tréfa) dolog volt, ha! Ult ez! (volt ez!) Vette a guzalyból, sz csánt benderbucát, sz gyújtotta meg... sz hajtotta ki... fel! S hol jött le... akkor mondta: sz vesz el tégedet, sz... a legény, vagy ez a lány! Volt egy pogocsa dolog! ("tréfa dolog"). (Szabófalva, 59 éves asszony, 1990.) "Mennek vala télben guzalyaszba, guzallyal. Ülsz vala, töltöd vala csimpot (időt) guzallyal. Mint csak úgy csánunk vala, bendergucákat. Megfonta bendergucákat." (Kelgyeszt, 63 éves asszony, 1989.) "Benderbuca... hág vala fel! Mellik nem hág vala - nem szeret ingemet az a dzsermek!..." (Jugán, 62 éves asszony, 1991.) Az egybegyűltek tudni szerették volna, kik lesznek házasok. Tréfálkozva, a ház kéményén vagy füstnyilásán át neveket kiáltottak lefelé. "Felment a hiúba, (padlásra). Régebben nem volt, hogy... kiment (a padlásra) s régen voltak... de voltak olyan kürtök a fedelén, fejjel. Csak a hijuba. Aztán kik bementek, felmentek a hiúba s beszéltek kürtön bé! Hodzs igy kell legyek, a te szeretőd ilyen kell legyek, s ilyen kell legyek, de dor 183