Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

(egyáltalán) nem volt való, csak csánták Ők ezeket a pici beszédeket. Tréfa beszédeket, hogy mongyam én... de igy csináltak! Ezeket." (Lujzikalugar, 57 éves férfi, 1990.) "Nem tudom, az régebben való volt-e? Az egycer ugy. Azt es, kürtőbe es, mindcsak, hogy mellik veszi el. Azt: mindcsak azt mondták, de hát régebben sok panorámék voltak, most nem... Csalták a világot, mint most is!" (So mos ka, 60 éves asszony, 1989.) "Benn, hol a tüzelője van, onnat kiáltották. Ullan... ö... ö... nálunk ugy hijjuk, hogy maszor (facső) a... kire reatekerik a cérnát... mongyuk, mikor szőnek. S abba rikolcsa (kiáltja) abba, rikolcsa abba. Rikolcsa nevit a legénynek, s akkor ászt mongya neki. Fülibe ménen, s hallja, mikor rikolcsa, s tuggya ki rikolcsa. (Klézse, 69 éves asszony, 1989.) A találomra elkiáltott nevek kötésében is hittek: "Nálunk szokták... régebb - mikor több idő volt - most nincs eszik. Most egyebb foglalkozásik van. Izéltek... mikor a fehérnép végzetté el a szöveit, akkor a leány a háztól vette el azt a két csépet, keresztcsépeket, s kerülte meg háromcor a házat, s akkor állott meg, s hallgatkozott, milyen nevet rikojtottak? S akkor az a nevezetű lett az embere." (Lécped, 67 éves asszony, 1989.) "Újesztendő éjen - mikor kezdődik az újesztendő, aki akarja megtudni a nyirelit... (vőlegény) tizenkettőtől nem szól senkinek, nem beszél senkivel. Csak hallgatózik, s... amilyen nevet hall hamarább, olyan neve lesz a nyirelinek! (vőlegény)" (Diószén, 32 éves asszony, 1990) Ujabban városi hatásra terjed a Biblia forgatás is. Kulcsot állítanak a Szentírásba, vagy - leánykák iskolában - könyvekbe, forgatják, és közben az abc betűit sorolják. Ha a forgatott könyv megáll vagy forgási iránya megváltozik, az épp olvasott betűt leírják. Az igy létrejövő, véletlenszerűen keletkezett szavak és nevek jelentésében sokan hisznek. "Egy leánka az iskolába azt mesélte, hogy ők az iskolába is tették be az Írásaikba - voltak kúcsaik vélek, és... Betették egy kúcsot az írásba, s... a... mondtak rá vagy két szót, s kérdették meg, hogy ők most milyen nótát (jegyet) vesznek? Mert nálunk a tíz a legnagyobb... Akkor kérdették még, igen, vaj nem? S akkor... e... jött ki igen, vaj nem. S aztán ők... ez egyféle játék volt nekik az iskolába. De sirült (fordult) az írás! Mind csak betették a kúccsot az Írásba, sirült az iras! S igy, csak ennyit. 184