Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Zsigmond Budapest: Történeti rétegek és kultúrantropológiai megfigyelések a Kárpát-medence szőlővédőszentjeinek tiszteletében

test erősítik meg. 29 Alsó-Ausztriában, Langenloisban a körmeneten Szt. Orbán fafaragású képét vitte feldíszítve egy kádárinas és egy mester. Amennyiben az idő kedvezőtlenre fordult, a Lois patakba vetették a képmást azokkal a sza­vakkal: "So jetzt sauf du Wasser." (így most piáld a vizet.) 30 A rítus tehát vagy dicsérően az áldozati bor földre, szoborra való locsolá­sával, vagy megszégyenítő büntetés formájában zajlott le. Mindezek nem mellőzték az egykori pogány szertartások emlékét és profán jellegét. Mindez akkor, amikor a körmenetek ájtatosan, könyörgő énekekkel a megszokott mó­don haladtak, korábban zenekísérettel, mint pl. Egerben, ahol a 18. sz. köze­pén, sípokból, trombitákból és dobosokból állt a zenekar. 31 A Baranya megyei Szajkón az 1965-ös évekig maradt fenn pl. a szőlőhe­gyi körmenet. Ekkor keresték fel együttesen az itteni németek a határban álló Orbánt, az ún. „Bildstock"-ot, amely egy kőoszlopon álló képmás volt. A püspöki bottal, jobb kezében boroskeheilyel ábrázolt védőszentet félkör alakú pléhlemezre festették, amely az ún. Orbán oszlopon, zárt szentképtartóban állt a Hochberg-en, a szőlőhegy gerincén. Szajkón évente háromszor volt határjárás, könyörgő napokként. Búzaszen­teléskor, valamint a szőlőhegyi termésért és a máriakéméndi hegytemplomnál. Zenés körmenettel, német fúvós zenekarral vonultak fel a hegyre. Elöl a fiú­gyermekek, utánuk a legények, majd a férfiak következtek sorban. A körme­net közepén a sorban a pap és a szűk környezete haladt, utána a lányok és az asszonyok. A gyermekek közül a rendetlenkedöket az öreg harangozó figyel­meztette: „Krieg Kopf stich" (Kapsz a fejedre!). A szőlővédőszent képét megáldották, imádkoztak és könyörögtek hozzá. Három szurdok vezetett a védőszenthez fel. Valószínű a helykiválasztásban az is közrejátszott, hogy a pusztító vízmosások és a jégesők ott keletkeztek, illetve a legnagyobb pusztí­tást ott végezték el, ahová a védőszentet állították. Az egyik szurdokban ha­ladt felfelé és a másikban pedig visszafelé a körmenet. A vakolt téglaoszlopot minden évben újrameszelték, karbantartották. A korábbi dülőút szélén, a szőlők mellett álló „Bildstock" ma az 1965-ben kialakított tsz nagyüzemi táblában, a szőlők sorában áll. Mellette haladnak el a nagyüzemi gépek, amelyek halványkékre szórják be növényvédőszereikkel a hófehér kőoszlo­pot. De a védőszent, dacolva az idővel, jelenlétével hálálja meg az egykori szőlősgazdák ellenállását, amiért a nagyüzemi tábla kialakításakor nem en­gedték ledönteni. Az egykori, környező pincéket azonban eidózerolták, így a hajdan védőszent oszlopa és pléhlemezre festett képmása, valamint a fakuló emberi emlékezet foszlányai utalnak. Az átalakuló, átalakított szőlőhegyeken, 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom