Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Sándor János Kolony: Adalékok a kolonyiak vallásos életéhez

íratlan szabályok érvényesültek. A temető bejáratától távol eső jobboldalon, egy sorban temették a cigányokat, a balraeső temetőgát mellé az öngyilkosokat. A kapu közelében volt a csecsemők, kisgyermekek sora. A temető hátuljába az ismeretlen személyeket, koldusokat, vándorlókat temették. A házastársak egymás mellé temetése, csak az utóbbi ötven évben vált szokássá. Kolonban, ha felnőtt férfi hal meg, háromszor csendítenek a nagyharanggal, az asszonynak csak kétszer. A kisgyereknek egyszer a kisharanggal. így tudja meg a falu, hogy férfi, nő, illetve kisgyerek a halott. Ezután a temetés idejéig naponta háromszor, 8-10-15 órakor az összes haranggal három verset húznak. A halott szemeit pénzérmével zárják le. Markába ötkoronást tesznek, hogy a másvilágon is legyen neki oferára. Amíg a ravatalon fekszik, imakönyvét a mellére helyezik, a koporsóban azonban már a hónaljába, hogy a másvilágon is úgy mehessen a misére, mint otthon szokta. (Régebben, amikor még a vaskos imakönyvek voltak, hónuk alá csapva vitték magukkal.) A vallásos élet jellegzetes megnyilvánulásai voltak a körmenetek és búcsújárások. Ezek még ma is élő szokások, de már nem a régi formájukban. Nagyszombat délutánján tartották a feltámadási körmenetet. "Szüzlányok" (koszorúslányok) vitték a "Föltámadást" (a feltámadt Krisztus szobrát) és a lámpásokat. Legények a keresztet, zászlókat, a húsvéti gyertyát pedig a bíró. A "menyezetet" (baldachin) azok a legények tarthatták, akik előzőleg a megszentelendő vizet felvitték a templomhoz. Az úrnapi körmenetre felkészült a falu. Felsöpörték az utcákat, zöld ágakkal díszítették az útvonalat, majd gyertyákat gyújtottak az ablakokban. Négy "bujdét" (lombsátor), "színeket" állítottak össze zöld ágakból a már megszokott helyeken. Lányok, iskolások kosarakba gyűjtötték a rózsaszirmot, mezei virágot. A miséről indult el a "prosecció". Koszorúslányok és iskolások szórták a virágot az Oltáriszentséget vivő pap előtt. Kétoldalt egyenruhás tűzoltók haladtak, akik kürtszóval jelezték a szentségi áldást, amire mindenki letérdelt. Újabb kürtszóra indult tovább a menet. A mennyezetet azoknak a legényeknek volt joguk vinni, akik a plébánia előtti színt elkészítették. Az Űrnapja szigorú munkaszüneti nap volt. A határban tilos volt mindennemű tevékenység. Hitték, hogy Isten büntetése eléri azokat, akik az Ő napján dolgoznak. A "proseccióknak" is megvolt a maguk rendje. Elől mentek a gyerekek, utánuk a legények és az emberek, majd a pap a ministránsokkal. Pap mögött a lányok, asszonyok. A feltámadási és úrnapi körmenet tisztségviselőit- zászlóvivők, mennyezettartók, "szűzlányok", ministránsok- az egyházfi jelölte ki. E két jelentős körmeneten kívül említésreméltó még a búzaszentelési és az 506