Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Sándor János Kolony: Adalékok a kolonyiak vallásos életéhez

Orbán napi. Amikor a kommunista állam betiltotta a "prosecciókat", már csak a templom körül tartották azokat. Sajnos, ez így is maradt. A búcsújárásokat a vallásos társulatok szervezték. A kolóniák és egész Zoboralja főbb búcsújáróhelyei voltak Selmecbánya, Sasvár és Máriatál. Szent Kereszt ünnepén tartják Selmecen a búcsút. A kolóniák, csütörtökön reggel templomunkban gyülekeztek, ahonnan a mise után indultak Selmecre. A távolság 80 km. Még aznap este Újbányára értek, ahol megháltak. Innen való egy humoros epizód: néhány jókedvű legény, fiatalember a kocsmát is meglátogatta egy-két kupica szilvórium erejéig. Amikor ezt Katyi-néni észrevette, (Balkó Benyo Kata volt a vezető) nem maradhatott el a penitencia. Hát nektek ez a búcsú?! s azzal az országút közepére fektette a keresztet. Most pedig térden állva háromszor megkerülitek és megcsókoljátok! Igen ám, csakhogy szegény Palijoskonak a zsebei és hátára vetett tarisznyája tele volt jóféle aprószemű szilvával, ami a mély meghajtásnál mind a feszületre dőlt. Ki állhatta meg nevetés nélkül? Katyi néni felkapta a keresztet, úgy kergette el a delikvenseket. Pénteken délután érkeztek Selmecre. Meggyóntak, megáldoztak, este megnézték a passió-játékot. Szombat, vasárnap szentmise és Kálvária-keresztútjárás volt. Hazafelé a szállás megint a szokott helyen, Újbányán volt. Hétfőn délután érkeztek haza. A faluvégen már vártak rájuk a hozzátartozók, főleg a gyerekek. Hálaadás. A templomban hálaadással ért véget a zarándoklat. Sasvárott, errefelé úgy mondják Sasinban, a Mária-ünnepeken mindig volt búcsújárás. Ide is csütörtökön indultak, ide is két napig tartott az út. Az éjszakai megszállás Pozsony-Nádason, egy pajtában volt. A sasvári zarándoklatról két eseményt emlegetnek mindmáig. Az egyik a búcsújárók minden templom, kápolna, útszéli kereszt előtt megálltak egy rövid imára. Mikor Nagyszombatba értek,- ott sok a templom, sokszor kellett imádkozni. Letérdeltek egy magas torony kapuja előtt, mondták a rózsafűzért, amikor az egyik fiatalember hirtelen felkiáltott: Emberek, asszonyok! Hagyják abba! Hiszen ez a városháza! A másik: Sasvárott, de másutt is az volt a szokás, hogy amikor hazafelé készülődtek, a templomból hátrálva kellett kimenni, búcsúzót énekelve: Eljött már órája a búcsúzásnak, Halljad meg egy szavát buzgóságunknak. О Mária, Jézus anyja, híveidnek légy oltalma. Szívem nagy bánattal volt megterhelve ah, mert nagy bűnökkel jöttem e helyre. О Mária. Jézus anyja, híveidnek légy oltalma. 507