Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Wass György Sófalva: Evangélikus és református együttélés Zselyken

velők alá, amit ők nem helyeselnek s így őket félrevezették. Felmerült a lelkész elleni izgatásra nem reagálók, valamint a bizottság részéről, hogy adósegélyt kellene kérni a "Hilfsmerk"-ből, ami ellen azok, kik a lelkész ellen agitáltak, tiltakoztak. Zajos ellentmondások közt, minden határozott vélemény kialakulása nélkül, érvénytelenül végződött az "adózás ügyében" összehívott értekezlet". A későbbi fejleményekről nincs írott emlék, a szájhagyomány, valamint Gönczel János emlékezései alapján a vétkesek megfoszttattak tisztségüktől s egyházat kellett követniök. Az iskola államivá vált, egyébként minden maradt a régiben, a kedélyek csillapodtak. Azonban ezzel, sajnos, nem ért véget a torzsalkodás. A következő "kitörés" 1944. év végén kezdődött s mintegy másfél éven át, 1946. márciusáig tartotta izgalomban a lelkeket. Intenzitását tekintve erősebb volt mint az 1933-i tekintettel arra, hogy az eseményeket Magyarosi Márton akkori tanító "krónikás hűséggel" lejegyezte az egyházi emlékkönyvbe, idézzük a bejegyzés szövegét: "1944. évben a háborút mindjobban lehetett érezni, az ágyúlövéseket (...) jól lehetett hallani. Augusztus havában megkezdődött a falvak kiürítése(...) A vonatközlekedés rendetlen lett (...) Katonaságot szállásoltak el a faluban, először német és utána magyar csapatokat. Szeptember. Körülbelül ebben a hónapban a zselyki tiszteletes úr M.J. elhagyta a községet családjával, számítva a menekülés szükségességére. Később visszajött de nem sok idöre(...), és ismét elindult elhagyva a falut és az egyházat. Mindenki félt és készült a menekülésre, illetve kiürítésre. Október 8 (...) a katonai hatóság rendeletére (...) Zselyken megjelent mintegy három szakasz katona és minden élő embert arra kényszerített, hogy a falut délben 12 órakor elhagyja. A lakosság felpakolt amit tudott szekerekre és így elindult a faluból a katonaság parancsa alatt. A növendék állatokat és a juhokat a katonák hajtották a lakosság után. A faluban katonák maradtak, kik a falun kívül levő hidakat felrobbantották, de még azelőtt amire szükségük volt a házakból összeszedték (...) Az úton már mintegy 50-70 km távolságra beértek az orosz csapatok és így a lakosság visszatért a faluba. December. Nagyon szomorú karácsonyra volt kilátás ez évben, mintha nem a szeretet és öröm ünnepe közeledne az emberiséghez. Istentisztelet nem volt a faluban mivel hogy lelkész nem volt. Még az iskolában a tanítás is csak az előző hónapban kezdődött meg 77 beiratkozott tanulóval és 2 tanerővel. Magyarosi Márton és felesége vezetése alatt, kiket a sors ide hozott a faluba és a falu lakosságával élte végig a kiürítés borzalmas napjait. A tanító látta el a temetéseket is a hazatérés után. December havában a presbitérium (...) Magyarosi Mártont megkérte, hogy vállalja el a lelkészi teendők ellátását (...) így került hozzám a jelen emlékkönyv is 1945. április havában a helybeli 312