Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)
Gulyás Éva Szolnok: Szent György tiszteletének emlékei és hagyományai – szokások és hiedelmek
füstjén keresztülhajtották a teheneket, hogy egészségesek legyenek. Kunmadarason a csordások gyújtottak tüzet a legelön lévő gazokból, szemétből és annak gomolygó füstjén hajtották át a tehenet, "mert abba az évbe úgy nem tudták megrontani, hogy elvegyék a tejét." 19 A füstölés másik célja az volt, hogy a nyáj együttmaradjon, ne széledjen szét. Hasonló célból Polgáron tojásokat ástak el az állás különböző pontjain, hogy a gulya ne hagyja el a legelőt. Jászfelsőszentgyörgyön a tojást a tehén fejéhez ütötték, hogy jól tejeljen. Jászberényben a marhát saját vizeletével keresztelték meg, kereszt alakban loccsantottak rá, hogy ne tudják megrontani. Jászfényszarun, Tiszabőn farral tolták be a jószágot az istállóba, hogy hazataláljon. Kunmadarason Szent György napján a kihajtáshoz kapcsolódóan köleskásából szórt mágikus körrel védték a nyájat: "Kilencszer kellett - írja Barna Gábor - körüljárni a falkát és közben állandóan pergetni a köleskását. A hiedelem szerint a védekezésnek csak úgy volt hatása, ha éjfélig elvégezték. A mágikus cselekedettel a birka tejhasznát igyekeztek megvédeni, a rontást megelőzni. Ha a boszorkányok Szent György éjszakáján megfejnek egy-két birkát, az a falka azon az idén kevés tejet ad. A kása azonban megvéd a rontástól, mert azon a boszorkány csak úgy tud keresztülmenni, ha felszedi. A hiedelem szerint ez meg lehetetlen." 20 A kalotaszegi Nádasmente néhány falujában (Méra, Inaktelke) a juhok Szent György napi kihajtásakor tartották a tejmérést. Mindenki megfejte a tehenét és a tejmennyiség valamint a juhok száma után kapta nyár folyamán a tejet a legelőre kihajtott állatai után. A juhokat, juhászokat vízzel is leöntötték. A vízleöntés a szokás fontos mozzanata, termékenységvarázslás a célja. A mérés után nagy mulatságot rendeztek, a férfiak és az első gazda megkínálta őket kenyérrel, szalonnával, hagymával vagy báránypaprikással. 2 ' A Kiskunságban a kivert jószágot először ideiglenes heverőhelyére szokták hajtani. Ezt az állást a pásztorok Szent György napi állásnak is nevezik." Az első kihajtassál kapcsolatos szokások eredetét már valójában tisztázta a kutatás. E szokások előképét az európai népek kereszténység előtti tavaszi évkezdő hagyományaiban kell keresnünk. Gondoljunk csak a rómaiak tavaszi Pales ünnepére, a Paliliára, amelyre sok vonatkozásban emlékeztetnek ezek a szokások. A római pásztorok ezen a napon kisöpörték az istállókat és vízbemártott babérágakkal meghintették. A Vesta szüzektől kapott hamu, vér és szalma fontos szerepet játszott a szokásokban. A szalmából tüzet gyújtottak, megfüstölték magukat és jószágaikat. A nyájat áthajtották a tűzön és maguk is háromszor átugrálták, hogy a bajtól, boszorkány rontástól megmeneküljenek. A pásztor végül áldozatot mutatott be és kezet mosott a reggeli harmatban. 23 226
