Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Gulyás Éva Szolnok: Szent György tiszteletének emlékei és hagyományai – szokások és hiedelmek

Gulyás Éva (néprajzkutató, Szolnok): SZENT GYÖRGY NAPI SZOKÁSOK, HIEDELMEK* A Szent György-kultuszról tervezett monografikus feldolgozás első lépéseként a napjához (ápr. 24.) fűződő szokások, hiedelmek számbavételét szeretném elvégezni. Ebből a rendkívül gazdag és szerteágazó hiedelemanyagból ezúttal csupán az évkezdethez kapcsolódó hagyományokat vizsgálom meg: szent György napja, mint a közigazgatási és gazdasági élet kezdőnapja, határterminus; az első kihajtassál kapcsolatos szokások, hiedelmek; a Szent György-napi boszorkány illetve ezzel összefüggésben a tejvarázsló eljárások bemutatása; s végül a vegetáció megújulásával kapcsolatosan a növény- és állatvilághoz fűződő archaikus képzetek elemzése. Természetesen a téma szakrális vonatkozásaira is igyekszem tekintettel lenni. Nem foglalkozom az elásott kinccsel kapcsolatos, e naphoz fűződő hiedelmekkel. Szent György napja évszázadok óta a hivatali és gazdasági év kezdőnapja volt. Ekkor tartották a tisztújításokat, szegődtetéseket, ekkor hajtották ki a jószágot először a legelőre, s mint a tavasz első nevezetes napja számos gonoszűző szokást, hiedelmet, idő- és termésjóslást vonzott magához. Hoffmann-Krayer szerint Szent György-napja a szláv területeken és Kelet-Németországban volt elsősorban a tavasz kezdete.

1 Róheim Géza is megerősíti ezt, amikor azt írja, hogy "Kelet- és Nyugat-Európa folklore-jának vízválasztó vonala, hogy a tavaszi évkezdő jellegű szokások május elsejére esnek-e vagy április 23.-ára, azaz Szent György napjára."

2 Minél nyugatabbra haladunk, annál hátrább kerül a naptárban ez a nap. így a németeknél, franciáknál már általában május elseje, pünkösd a rituális tavaszkezdet. Ennek természetföldrajzi okai vannak elsősorban (később tavaszodik), de nem kevésbé fontosak a vallási okok sem. Szent György a bizánci gyökerű keleti egyház kedvelt szentje. Ókeresztény vértanú, katonaszent, aki a legenda szerint legyőzte a sárkányt és kiszabadította a fogságból a királylányt. Kultusza már a kora középkorban elterjedt Közel-Keleten (Egyiptom, Szíria), a görögöknél, majd egész Európában. Templomokat, kórházakat, szegényházakat ajánlottak az oltalmába. A sárkányölő szent legendája folklorizálódott, ezzel összefüggésben népi ikonográfiája gyakori a kelet- és délkelet-európai népeknél. Mint állatpatrónus névnapja jelentős a keleti állattartó népek folklórjában.

3 A nyugati egyház is tisztelte Szent Györgyöt, de miután alakjának történeti hitelesKészük az OTK.A 013403 kutatási program keretében. 223