Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Erdélyi Zsuzsanna Budapest: Az archaikus népi imádságok interetnikus kapcsolatai

már egyénre szűkültén érzékelhető: a számtalan sírásba torkolló imádságmondás az adatközlő érezhető megrendülése a középkor lángoló vallásosságának, hitbéli közösségi katarzisának késői reflexszerű jelzése. 7. Több európai nép hagyományában jellemző azonosság még a keresztény szimbolikába, misztikumba hajló természeti kezdőképpel történő imaindítás, amely kétségkívül a középkori látomásirodalom egyes elemeinek a néphagyományba "menekülése" történeti és esztétikai vonzatok eredményezte belső mozgása. Nagyjából ezek azok a fontos azonosságok, amelyek az imádságműfajt mind általánosságban Európa-szerte, mind nemzetiségeink hagyományában jellemzik. Mindez nemcsak a jelenre vonatkozik, hanem történeti adalékokkal is alátámaszthatók már a XHf-XIV. századtól. Ez időből való kódexekben találunk már elsősorban a Passiót és Mária fájdalmát-siralmát megjelenítő szövegeket, amelyek végén megtalálhatóak a záradékok, előfordul, hogy szövegkezdeti helyzetben is. Szövegeleji, vagy szövegvégi helyzetük nem befolyásolja szerepüket, tartalmukat, az imamondás értelmének, jutalmának, az az Krisztus szenvedése fölidézésének spirituális hasznát, érdemét, mindennek az ismert módon történő megfogalmazását. A magyar záradékok alapsémája: "Aki ezt az imádságot este lefektében reggel fölkeltében háromszor/hétszer elimádkozza, három/hét halálos bűne megbocsájtatik" Az európai záradékok többfélék lehetnek. Talán legáltalánosabb az a forma, amely az üdvözülést ígéri: nyitott mennyországkaput - bezárt pokolkaput. Mindez nem jelent kizárólagosságot. Sokféle lehet az ígért jutalom nálunk is. Egy azonban soha nem változhat, s ez a záradék indító sora: "Aki ezt az imádságot..." A nemzetiségi anyaggal, mint említettem, eleinte búcsúk alkalmával találkoztam, majd tervszerűen dolgoztam az egyes etnikai közösségek körében. Igyekeztem minél többet összeszedni az imádságokból és az érintkező archaikus műfajokból. Elsősorban az azonos témát - Szenvedéstörténet - megjelenítő passió-énekek, Mária-siralmak, dramatikus hagyományok vonzottak, ám a ráolvasó-ritus-énekek, köszöntők, a szokásköltészeti emlékek is magnószalagra kerültek. Mindeközben választ kerestem a kezdetben említett kérdésekre, elsősorban arra, hogy a búcsúk során fölcsipegetett szövegek elszórt jelek-e pusztán, vagy összefüggő történeti rétegekre utaló nyomok? Ha igen, merre vezetnek? Netán a nemzetiségi szórvány-kultúra határán is túlra, az anyaország népi kultúrájáig, ha ugyan nem még messzebbre, a Pais Dezső meghatározta ismeretlen szellemi világ, terra incognita vagy spiritualia incognita területére.

9 21