Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

kídzsó megnőtt, megszaporodott benne, s az annya gondolta, hogy hordozós (terhes). S elvitte hogy megnézték, s mondták, hogy kidzsó, de a leánka úgyis meghalt, ebből." (Lujzikalugar, 20 éves lány, 1990.) "Betemette egy feteke tyúkot, macskát ide a keresztes útba, s elválasztotta a szomszéd emberemet, most es magára van!" (Aríni, 54 éves asszony, 1990.) "Egy embert innét (az a rontó asszony) elválasztott az asszonyától. El van válva ez, na... máig. Betemette ide, keresztútra feteke gyúkot, feteke macskát, s többet az ember magáról... ne, megmutitom, hogy mára ül. Gyereke itt van, negyedik ház vagy ötödik, felesége is, nem tudnak összegyűlni, mert elválasztotta!" (Aríni, 54 éves asszony, 1990.) "Mondták, hogy mennek ki, erdőbe, s ott csórén vetkezik (meztelenre vetkőzik) ott kerüli, vaj fermekokat csinyál. Micsinyál? Rossztevő. Asszonyokat halltam én, asszonyokat halltam én, hogy csinyáltak, mondták, hogy kimenen az erdőbe, s csórén vetkezik, s ott egy csutakot megkerül s pánát (faéket) ver bele a csutakba. Egy olyan fapánát, hogy valakit meg... vaj más asszonyt, hogy elveszejtszen. Azért csinyájják ezt, azt mongyák: urszita. Há! (rontás) Még tizenkettőkor éjjel kimenen az erdőbe, s ameddig az ott, fapána onnét ki nem rothad, addig a betegsége asszonynak nem telik el. S... azt es kétféleként csinyájják: Csinyájják úgy es, hogy meghajjon, csinyájják úgy es, hogy kinlóggyék örökké... Én nem tudom. S aztán azt mongyák, mikor azt megcsinyájják, há... mo... mondogatta édesanyám - Isten bocsájsa bűnnyeit, hogy ménen béka. Küldnek el békát, betegségvei valakihez, s annak bé van varrva veresselyemvei a szája, annak a békának. Aszongya, nálik es tőrtént. Leány vót, ne édesanya még élt, három nap egymásután odament az a béka. Vették ki, más este esent benn a házba. Hol ment bé? nem tudgyák. Akkor kaptak hírt, örökké csak a ládára fel volt állva! Vették ki esent, de úgy, hogy a szomszéd... mikor nekivették (a falnak) úgy gondolták elhasad. Más este mégis, oda volt menve. S osztán, azt úgy küldik, hogy urszitával, hogy ölessék meg azt. S amikor három este elküldi, s nem betegedett le az az asszon, vaj, ha lebetegedett, hát akkor az odamenen kérőért. Ugy van nekik az az izé, hogy oda kell mennyen. S akkor arról megismerik, ki küldte volt azt a békát. Vagy, ha megtalálták ütni, az betegedik le, aki odaküldte. Há!" (Lészped, 67 éves asszony, 1989.) "Tuggya-e? Nekem volt egy kollégám, leán. Nagyon jól éltünk. S, ne, mi ketten elbeszéltünk sokmendent na, hogy ő... te milyen legénnyel beszélgetsz, én millennel beszélgetek, nem tudom mi, s azt mongya nekem: "tudod-e Kata, 218