Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

Ha a megitatás-megétetés nem hozta meg a várt eredményt, erösebb, hatá­sosabb eljáráshoz folyamodtak. Tárgyakkal szimbolikusan megkötötték, ma­gukhoz láncolták gondolatban szerelmüket, vagy a hűtlen házastársat és gyak­ran ráolvasó szöveget mondtak. "Hogy az embert megkössék, hogy ne meny­nyen máshoz. Lekössék. Egy orsót... mikor lefekszik az embervei, akkor le­dörgöli azt a gamatcságját (ondóját), egy olyan ribancsal (ronggyal), s felsiriti egy orsóra, s beteszi a küszöbbe, oda, s akkor mengya, hogy "Nem az orsót teszi bé, Hanem az embernek a szemérit" S mongya háromcor, s aztán nem tud, csak otthon tud csinyálni, az ő fele­séginek, máshoz nem tud menni. (A ríni, 55 éves asszony, 1991.) "Megfermekálják. Vesznek a lábanyomából egy kicsit, s többet nem tu­dom. Mit csinyálnak véle, én nem tudom. Parasztcságot, hogyne!" (Lécped, 40 éves vénlány, 1988.) "Még vagyon, hogy vészen a nyomából. Három nyomából. Melyiket akarja megfogni, hogy szereti, s nem, ő nem akar vele beszélgetni, de... sze­retnéd azt a legényt, vaj valami... vaj legény a leányt! Vészen három nyomából, a lábujjkájától hátrafelé, s akkor azt esszegyűjti, mikor lép a sárba, fődet, fődet vészen hátrafelé, s akkor összegyűjti gomolyá­ba, s mindcsak úgy, reahúggyozik. S mongya mert még vannak egyéb beszé­dek is. Osztán mindcsak még aztán húggyozik rêva, s csinyál sárt. Osztán ve­szi tűt: "S hogy döföm a tűvel, Ugy döfjem a szivit, Hogy jöjjön utánam! S aztán felsikárja (felkeni) plitába (tűzhelyre): S, hogy ég a tűz Ugy égjen a szive ér­tem!" S aztán beüt három szeget, hogy bé legyen ütve oda, s aztán nem is ménen (a szerető) máshoz. De nem es tud máshoz menni! Mind csak ott tanultam, a kórházban!" Ugyanez az asszony egy évvel korábban ezt mondta: "A lópatkót megkapják az úton, hogy le van esve a lótól, akkor beteszi a tűzbe, s megveresíti, s akkor, mikor vizelettyivel revacsapja arra a forró ló­patkót. Mongya, hogy: "Ahogy nem tud tűrni..., hogy hugyozzék, Ugy ne tuggyon tűrni, ha van szereteje, hogy érte eljő, Ahogy fut a ló, úgy fusson utána!" S elmongya háromcor. Háromcor csap riva húggyot arra... Vizelettyit csapja arra forró patkóra. S osztán akkor még! Szereteje fog jönni jobbacs­kábban. Leánynak, hojzája. Ne, hogy... higgyen meg, tudni tudtam (de én), soha! Nem! Megtudtam volna csinyálni embert, nem vert volna! Nem csúfo­lódott volna! Nem akarok én. Szerettem lefogjam mindenünnét, hogy tuggyak... De én, hogy csinyájjam? Vétekeltem es! Nem akartam, mert a 209

Next

/
Oldalképek
Tartalom