Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Erdélyi Zsuzsanna Budapest: Az archaikus népi imádságok interetnikus kapcsolatai

hát a legfontosabb azonosság maga a középponti téma: Krisztus halála, Mária anyai gyásza - fájdalma. 2. Ebből következik egy másik fontos azonosság a pénteki történésre való utalás, amely tény Európa-szerte föllelhetően jelzős szerkezetű megnevezést von maga után: pénteki imádság, olaszoknál még pontosítva is találjuk: nagypénteki imádság. Előfordul, hogy imaindító hangsúlyos helyzetben adja meg a szöveg az alaptörténés idejét: pl. Ma vagyon péntek Krisztus Urunknak szenvedése napja... Erre minden nép hagyományában bőven van példánk, jelezvén az egykori közösségi áhitattöiténeti tényt is. Ugyancsak bőven van a záradékban megjelenő kötelező erejű pénteki elmondásra is. 3. Műfaji azonosságok közé tartozik az általános hármas tagolásszerkezet: látomásos lírai képet a szenvedéstörténet epikus-dramatikus fölidézése követ, amelyhez már az említett tömör záradékformula csatlakozik. Ez utóbbi, a történeti kutatásban döntő szövegrész éppen szigorú változtathatatlansága, kötöttsége miatt. A záradék mindig mindenhol azonos módon kezdődik: "...Aki ezt az imádságot...". Tartalmilag logikai viszonyt fejez ki, az égiek és földiek közötti egyezségre utal. Ennek értelmében, ha valaki meghatározott feltételek között elmondja a szöveget, a krisztusi szenvedést megjelenítő "imádságot", elnyeri érte a kilátásba helyezett kegyes jutalmat, szent hasznot. Ez lehet meghatározott mennyiségű búcsú, bűnbocsánat, üdvözülés és még sok minden. Érthető, hogy mind a történeti, mind a recens adatok szerint a nép ezeket az imádságokat hasznos, hathatós, erős, szép, jó üdvös imádságoknak nevezi. 4. E spirituális hasznosság jellemző, közös vonás. E szent hasznosság tudata — ténye szintén európai azonosság s mind elnevezésében, mind a kapcsolódó népi ítéletben kifejezésre jut. 5. Fontos azonosság még az ún. égi hitelesítés, amelynek jelentős szerepe van az imádsághagyomány fönnmaradásában. A záradékban elhangzottakat nem akárki, hanem valamelyik isteni személy, vagy szent, netán evangélista közli, rendszerint maga Jézus. E jézusi "szent szó, szent beszéd" az imádság elmondását szent követelményként értelmezteti, mintegy a vallási élet alapnormájának tekinti, amelyet nemcsak betartani, hanem az utódoknak továbbadni-átörökíteni is kell, lévén haszna mérhetetlen és vélhetetlen, ahogy korabeli záradékaink is elárulják. 6. Az egyes népek hagyományában leggyakrabban a záradékokban kifejezésrejutó azonosság még az ájtatos lélekkel történő imádkozás követelménye, amely nem elégszik meg a krisztusi halál fölidézésével, hanem annak mély átélését, a vele való erős érzelmi azonosulást kívánja meg. Ezen lelki jutalmat fokozó mozzanat egykori áhitattörténeti tényre, tömegélményre mutat. Mára 20