Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Csoma Gergely Budapest: A moldvai csángó magyarok szerelmi varázslása

megdagad a szeméretestye, s megbír halni abból! Legény meg! Meg, mert főzi meg... a... valami úgy es! Halkam, mikor leány voltam. Egy legény úgy pacilt volt (úgy történt vele), hogy egy más szomszédasszony megcsánta vót, hogy kacagja a legényt. Kínlódott csúfon... nagyot... sérelem... Attól nagyobb sérelem nincs. Merre... há, de, hogy szeressen... nem. Csánnak egyebeket es. Miket ott, h íj j ák oda, tisztelik, ebédeltetik ott a legényt. Ott igen. Asszony addig mond ott, mit mond, lesz a márnája, ki tudja? Hogy csak vegye el! Odaszaktaltassák gyetot (nagyon), mosnak nekie, hazavisznek otthon... még ullant is halltam, hogy csinyál ullant a legény, hogy nem szeretik az hozzovaló apjáék a legényt, s a legény szeretné, s aztán mongyák: "ne, mocsok asszony vagy, mocsok família, s ne vedd el!" Vaj így! Csánt, hogy felrúgja asztalt, egyik-másik ollant es csinál. S a legény csakúgy es elveszi, s aztán hiába bánnya meg, mert késő, de... úgyes csak. Ha nem... Nagy dolog az életbe, ha nincs az az értek, s úgy veszed el... soha egyszer meggondolkozták, az Isten örözzön meg! Én halltam, amikor a kitelik - mert az kitelik! Hogyha, mikor deszkentáltatnak egyszer, az egy időn túl kitelik az a femek (kerítés, rontás) s mikor egyszer kitőtt, untassák meg egyik a mást. Aztán, hogy e... nem állhassák közöttük, s há! Atán mind rosszul fog menni aztán... Aztán fogja mondani: "ne, te ezt csántad vót nekem, s azért mentem én hezzád! Ne, ezt szerettem lenne, s nem tégedet!" S fognak vetni... egyik a másikat... ő... egyik a másnak, s csak romlik el az élet. Há!" (So mos ka 30 éves asszony, 1989.) "Vala egy... é... bába (öregasszony', mellik aggyá el a lányát, sze mongyák, e sánt fermekokat, mit tudott ő. Kente meg e nézvel, újjan, báji

It mézvei (bűbájolt mézzel), a hátát a legénynek, mondta: "ke (hogy) utána nem ál lhassza." Ment a legény nappal isz a lányhoz. Borba mit adtak neki? Feteke borba. Mit adtak lesz nekie? Utána kellett mennie, gyelok (itt: igazán)! Kellett mennie a leányhoz, muszály! Vért, csikóból. Én isz halltam. Halltam, mikor betették fekete borba, ezt! Olyan paraszt! Többet nem még ment el onnét a legény, lehetett lenne megüsszék! Elvevődtek, de többet nem éltek (békésen)! (Szabófalva, 61 éves asszony, 1989.) "Aszonta, hogy a gamatságát, az övét - mikor csinál vaj egy asszony (nyal, ondóját) felkente a csokellátára (csokoládére) s beadta leányomnak, s aztán ment, szerette, égett a szíve utána. S még az ő annya is (a legény annya), ki tudja, miket tudnak csinálni!? (Aríni, 55 éves asszony, 1991.) 208