Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)
Mohay Tamás Budapest: Hagyomány és hagyományteremtés a csíksomlyói búcsún
helye a körmenetben is leghátul van, mögöttük senki, előttük a gyimesiek hosszú oszlopa, akkor elég kételyünk támadhat afelől, vajon a somlyói búcsú a Kárpátokon túli és inneni magyarok találkozásának valódi színhelye-e. 31 Ahogy említettem, a teljes, nyilvános és szabad ünneplés lehetővé tette, hogy a búcsúra a közelebbi és távolabbi vidékekről is keresztjeik, zászlóik alatt, papjaik vezetésével jöjjenek el a búcsúsok. Erről, ha lehet, még nehezebb általánosíthatót mondani, hiszen ahány menet, annyiféle aktualizálása a hagyománynak - a vezetőktől, az öregektől, az emlékektől, a létszámtól, a csoportok összetételétől és még sok mástól függően. 32 Gyalogosan a leghoszszabb utak egyikét talán a gyimesi csángók tették meg. Akik Gyimesbükkről és a távolabbi patakokból indultak pénteken kora reggel, azok estére Felsőlokra értek, ahol megszálltak, majd szombaton kora reggeltől délig értek le Somlyóra. Hazafelé másnap reggel fél kilenc körül indultak, a reggeli mise után. Összeszedték a zászlókat, felsorakoztak, megálltak a templom bejárata előtt, és búcsúéneket énekeltek. Azután megindultak kifelé, az őket csodáló helybeliek és magyarországiak sorfala között. Legelöl haladtak a gyimesbükkiek, akik a legtávolabbra mennek, azután a középlokiak, majd a felsőlokiak. A kereszteken belül már nem patakok szerint tagolódott tovább az oszlop, hanem kor, nem és ruházat szerint. Mindhárom oszlopban legelöl haladt a feldíszített kereszt, két oldalán két kisebb zászlóval (a keresztet idősebb férfi, a zászlókat legények vitték). Utána a házas, csángó népviseletbe öltözött férfiak következtek, majd a háromágú nagy búcsús zászló. Mögötte a férfiak és legények közül azok, akik nem vettek fel népviseletet, majd a fiatalabb lányok, asszonyok, végül az idősebb asszonyok, keverve népviseletben és nem népviseletben. A több száz ember énekelve, rendezett oszlopban vonult ki a búcsú közvetlen helyszínéről, aztán ráfordultak a Pálfalva felé vezető útra. Csobotfalván - ami Csíksomlyó része - a házak udvarain várták a menetet a szekerek, amelyek a csomagokat, a gyerekeket és az idősebbek közül a fáradtabbakat vitték. A menet fél tíz körül ért Pálfalvára, ahol szervezetten nem fogadták őket, csak a kíváncsiskodók álltak ki a kapukba. Itt. is, és a további falvakban is némely ház lakói vízzel kínálták az elhaladókat: egy hokedlin a kapu elé tették a vödröt és a csuprokat, aki inni kívánt, odamehetett. Pálfalvát elhagyva, a menet - még mindig a földúton, a hosszabb országutat lerövidítve - az elpusztult Cibetfalva megmaradt temploma mellett ment el, és hajtotta meg háromszor zászlóit, majd tíz óra körül ért be Csíkdelnére, ahol az előzőhöz hasonlóan (nem) fogadták őket. Itt az oszlop már kezdett némileg fellazulni: az eddigre elfáradt első zászlóvivőket felváltották, némelyek beszélgettek, volt, aki a nagy melegben üveg sört húzott elő a szatyrából (engem is megkínáltak, s tőlem is elfogadták a továbbkínálást); meglazították a kendő143
