Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Mohay Tamás Budapest: Hagyomány és hagyományteremtés a csíksomlyói búcsún

Hajnal előtt, még sötétben indulnak el a templomból az első csoportok kifelé, hogy a Kálvárián vagy az erdőszélen keresztül idejében fölérjenek a dombra, ahol megláthatják a felkelő Napot, s benne a pünkösdi Lelket. Hogy ebben ki az első, nehéz eldönteni - magam az elsők között találkoztam gyergyóalfalusi asszonyokkal, akiket talán az a tudat vezetett, hogy ha a körmenetet az ő falujuk vezeti, akkor a Kálvárián is hasonlóképpen kell lennie. Amikor öt óra előtt nem sokkal fölértek, akkor kötötték fel egy lánccal a fadoboz-perselyt a Szenvedő kápolna előtti kőoszlopra. A két hajnali napkeltenézés közül a szombati a spontánabb, ilyenkor a moldvai csángók is többen vannak, mert ők egy nappal előbb érkeznek, és egy nappal előbb távoznak, mint a többiek. Korábbi évekhez képest itt is kevesebben voltak, kevesebbet énekeltek - de az áhítat és a révület ugyanaz. Voltak moldvaiak, akik fekete harisnyadarabot feszítettek ki, azon keresztül nézték a fényességet. Férfiak és nők magányosan, párokban, csoportosan figyelnek. A vasárnapi napnézést 1990-ben egy elhatározott egyházi szándék igyekezett szó szerint más irányba fordítani, talán attól tartva, hogy ez a szokás túlságosan is pogány nyomokat őriz. (Vétlenek-e vajon ebben a néprajzkutatók, akik ezt akkora előszeretettel szokták hangsúlyozni?) A csobotfalvi fiatal plébános a napvárás helyszínére és idejére, reggel hatra szabadtéri misét szervezett hangosbeszélővel, gitárzenével, magyarországi koncelebráns papokkal. Sokan zavartan igyekeztek hagyományos helyüket megtalálni, és fejcsóválva kommentálták, hogy "a népek farral állnak a Napnak". A mise kb. 400 résztvevője mellett a napvárók kissé oldalra szorultak, bátortalanabbul énekeltek, és a minden korábbinál nagyobb számú fényképésznek és filmesnek nem volt könnyű olyan képkivágást találni, ami megfelelt a napvárók hagyományos koreográfiájának.

30 A körmenet után a csángók miséjén együtt voltak a gyimesiek és a moldvaiak - ám eléggé elkülönülve a székelyektől és más erdélyiektől. A misén több pap koncelebiált, s a szentbeszéd, illetve a mise végi beszéd a csángók magyarságtudatát igyekezett lelkesítő szavakkal megerősíteni, beágyazva keresztény hitvallásukba, közösségi összetartásukba. A helyzet paradoxona volt, hogy éppen ezen a külön misén buzdították őket arra, hogy keressenek szorosabb kapcsolatokat a székelyekkel, hiszen egy népet alkotnak - azután külön vetítésre invitálták őket a csobotfalvi templomba. A gyimesiek - akik a mise után helyezték el búcsús zászlóikat a templomkert kis kápolnájában, (senki másé nem volt ott) - elég rossznéven vették azt, hogy az ő vasárnap reggeli miséjükön mikrofonon keresztül figyelmeztették a tömeget, hogy mindenki vigyázzon a holmijára. A moldvaiaknak ezenfelül meg kellett küzdeni saját otthoni papjaikkal, akik tiltották jövetelüket, mondván, a pokolra kerül az, aki Csíksomlyóra megy búcsúba. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a moldvaiak 142