Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Mohay Tamás Budapest: Hagyomány és hagyományteremtés a csíksomlyói búcsún

ség. így az átadásban nagy szerep jutott azoknak a szakértőknek, akik hozzájuthattak a valamikori hagyomány rögzített formáihoz, egyházi vagy néprajzi forrásokhoz (az egyik ilyen volt például Domokos Pál Péter "Édes hazámnak akartam szolgálni" с könyve, és még mások). Ugyancsak nagy szerep jutott az öregeknek: ők esetleg aktívan már nem vehettek részt a búcsúban, de útmutatásaik, jelképes szerepvállalásaik által nagyon is valóságosan voltak jelen (természetesen igen sok öreg is jelen volt a búcsúban: közülük sokan talán éppen abból merítettek megújult erőt, hogy fiatalkori emlékeik valósággá válását láthatták viszont). A gyimesi csángók keresztjét a menet élén például az a Sánta Pali bácsi vitte az út első szakaszán, aki 1948-ban utoljára tette ezt, s azután adta át a fiatalabb legényeknek, de maga is gyalog tette meg az utat oda-vissza. A gyimesiek közül többen "fogadást tettek", hogy a háromnégynapos utat végig gyalog teszik meg, és nem ülnek föl szekérre - a többiek tisztelettel említették az ilyeneket. A fiatalabbak - akik a korábbi években a búcsúnak csak csonka megvalósulásaiban lehettek ott - újra tanulták a menetbe való fölállást, a viselkedési szabályokat, a jelképek felismerését és használatát. "Mert mi mondom, ezt nem tudtuk régebb, mi nem éltük, csak most kezdjük tanulni (nevetés). (Jövőre már - MT) Jövőre már masabb, akkor mégis az embernek van egy kicsi tapasztalata. Mert tudjuk, hogy na, mégis" mondja egy negyven körüli csíkszeredai férfi. Az aktualizálás 1990-ben, a csíksomlyói búcsún nem egyszerűen a régi hagyományok felelevenítése, hanem bonyolult átadási-tanulási folyamatok együttese. Az új szereplők - és ide kell sorolnunk a búcsúban valóban először részt vevőkön kívül voltaképp a sokadszor itt levőket is - a váratlan teljesség, nyilvánosság és szabadság közepette vélhetőleg új tartalmakat is adtak annak, amit felelevenítettek. Úgy gondolom, ilyen új tartalmak megjelenése régi köntösben akkor is hagyományteremtés, ha később nem fejeződik ki vagy valósul meg rendszeresen

21

, hanem csak az emlékekben él tovább. Ennek egyik közeli bizonyítéka az a gazdag jelentésháló, az a hagyomány, amit Márton Áron püspöknek az 1949es pünkösdi búcsúra történt lovas bevonulása teremtett.

22 "Hoztak egy fehér lovat Márton Áronnak, azt nem tudom pontosan, úgy lehet, hogy a gyimesiek ajándékozták azért, hogy lóháton - (És a legények is lóháton? - MT) A legények nem, gyalog, körül volt véve, s egy annyi nép... S itt valahol Szépvízen alul várta a kocsi, a belügyes, a sziguranca, mi úgy hittük. Olyanok vótak, mint ezek az ÁVH. Szekusok, azok várták, de egyáltalán nem mertek hozzányúlni. Úgyhogy a csángók megmentették. Ezt én könyvben is olvastam. Márton Áronról szólt a könyv, és ott is meg vannak a csángók említve." (40 év körüli férfi Gyimesfelsőlok-Komjátpatakáról; nagyapjától hallotta a történetet, aki Márton Áronnal együtt volt börtönben az ötvenes évek elején). 133