Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)

Mohay Tamás Budapest: Hagyomány és hagyományteremtés a csíksomlyói búcsún

A búcsú terének teljességéhez tartozik az az ár-apályszerüen váltakozó hullámzás, amivel a búcsúsok benépesítették a kegyhelyet és környékét, valamint amivel a szent és profán terek (ill. helyzetek) között közlekedtek. Ezek egyike sem feltétlenül állandó: igaz, hogy a búcsú helyszíne ott van, ahol a kegyhely van, de ezen belül és kívül az is igaz, hogy a búcsú helyszínét a búcsúsok holléte is meghatározza, akik két szent hely (például kápolna) között is szent helyet teremtenek, ha áthaladnak a máskülönben profán szakaszokon (utakon, erdőszélen) - vagy szent helyeket is profán módon használnak, amikor templomban alusznak, esznek, öltöznek vagy takaróznak. A tér több centrum köré rendeződik, közülük legfontosabb a kegytemplom, s annak is a szentélye, ahol az oltár mögött ott áll a csodatevő Mária-szobor. Aki ide nem jut el, az tulajdonképpen nem voltjelen a búcsúban. Aki csak idejut el, és a többi helyszínekre nem, az már jelen volt, noha maradhat hiányérzete. A templom tere tovább tagolódik, más és más történik a mellékoltároknál, a padokban, a bejárat körül, a rendház folyosóján, a sekrestyében, a kóruson és a fölvezető lépcsőn. A sekrestye például az egyik gyóntatóhely, ám itt van egy kis mosdó is: tehát reggel-este együtt állnak tömött sorban a lelki és a testi tisztulásra vágyók. A rendház udvara a búcsú napjai alatt kb. 20 gyóntató papnak adott helyet, és időnként itt miséken kívül is áldoztattak. A templomkert a gyülekezés, a találkozás, az étkezés helye, itt sorakoznak fel a körmenetre induló csoportok. A kegyhely másik két centruma a Kis-Somlyó hegy tetején álló Salvator és Szenvedő Jézus kápolna, valamint a domboldalon álló Szent Antal kápolna. A szent centrumokhoz vezető utak közül a meredek Kálvária az, amely a szent térjellemzőit még mutatja: aki itt fölmegy, nemigen teheti meg, hogy mást tesz, mint keresztutat jár. Aki a Kis-Somlyót megkerülve az erdőszélen halad fölfelé, az a nyeregben egy fakereszthez ér, ahonnan már látszanak a kápolnák, s ahol meg lehet állni egy fohászra, pihenőre. A tetőről lejövet köves, meredek út vezet, helyenként gerendalépcsőkkel megerősítve. A lejövök - hacsak nem a körmenet ünnepélyesebb idején vannak itt - itt már némileg "kiengedhetnek", fellélegezhetnek. Az eléjük táruló látvány, a Hargita hegyvonulata és a völgyben a tömbházakkal teleépített Csíkszereda, távolabb a falvak - messzire vezetheti a tekinteteket és a gondolatokat. Leérve a dombról, kitüntetett hely még a borvízforrás, ahol sokan megállnak, isznak, töltenek üvegeikbe. A mellette levő réten szekerek álldogálnak, a domboldal füvén eszegető csoportok (sok elszórt hulladék marad utánuk, amit majd hétfőn délelőtt fognak az árvaházi gyerekek eltakarítani seprűkkel, lapátokkal, lovaskocsira). A templomtól a borvízforrás felé menet az árvaház épületéig a búcsú napjaiban - a szent terektől jól elkülönülve alkalmi árusok asztalai és sátrai állnak. Az elágazástól balra, a csobotfalvi 134