Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Nagy Balázs Vince: Veszprém város felekezeti megoszlása, háztartás- és családszerkezete az 1750-es években
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. szerkezeti, vallási, demográfiai és város-specifikus szempontok alapján is vizsgálható a város lakossága. A háztartásokban szereplő személyek összetartoznak, egy egységet alkotnak, még akkor is, ha nem mindig egy család tagjai. A háztartásokban első helyen tüntették fel a családfőt, utána a feleséget, majd a gyermekeket. A fiúgyermekeket mindig közvetlen a szülők után írták, utána következtek a lányok. Érdekes megfigyelni, hogy viszonylag kevés a többgenerációs család, de ahol előfordul, ott a gyermekek után jegyezték fel a nagyszülőket. Több családnál is előfordulnak árva gyermekek, vagy unokatestvérek, akiket mindig a saját gyermekek után jegyzett fel az összeíró. Az összeírásban rokoni kapcsolatokat jelöl még: leányunoka, fiúunoka, mostohafiú, mostohalány, anyai nagynéni, sógor, rokon, mostohaanya, törvénytelen gyermek, vő, meny, anyós, após. A háztartásokban különböző foglalkozású, nem a családhoz tartozó szolgáló személyeket is találunk: poroszló, írnok, jegyző, kertész, vadász, kocsis49, juhász, pásztor, fűtő, kulcsár. A családhoz fogadott zsellér, szolga, inas és legény viszonylag sok volt. A zsellérek száma 154, az inasoké 111, a legényeké 172 fő volt a háztartásokban. Az összeírásban összesen 529 iparost jegyeztek fel. A zsellérek sokszor családjukkal együtt laktak egy háztartásban másik családdal. A háztartások legtöbbjében cselédek és házi szolgálók is voltak. A szolgáló személyzet száma 320 fő volt, ebből 165 cselédet és 40 fő házi szolgát jegyeztek fel. Az összeírás alapján a háztartások szerkezetét vizsgálva 1076 családfőt találunk a 921 háztartásban. A háztartások összetételének vizsgálatánál a Laslett- féle tipológiát alkalmaztam. A háztartásokat öt nagy típusba soroltam és ezeket a kategóriákat részleteiben is megvizsgáltam. Az első kategóriába az egyedül élők tartoznak, ahová az özvegyeket, illetve a nőtlen, hajadon és ismeretlen életállapotúakat soroltam be. A második kategóriában a nem családos háztartásokat vizsgáltam meg. Ide az együtt élő testvérek, az egyéb együtt élő rokonok és az együtt élő nem rokonok tartoznak. A harmadik kategória a nukleáris családos háztartások, ahol a gyermek nélküli házaspárokat, a gyermekes házaspárokat, a gyermekes özvegy férfi és gyermekes özvegy nő háztartásokat számoltam össze. A negyedik típus az olyan egyszerű családok típusa, amely családok rokonokkal együtt élnek, az ötödik kategória pedig a többcsaládos háztartások vizsgálata volt. Ebbe a típusba tartoznak azok a háztartások, ahol felmenő rokonokat, oldalági rokonokat, házas testvéreket, vagy más kapcsolaton alapuló többcsaládos háztartást találunk. Aháztartások Laslett-féle vizsgálata alapján megállapítható, hogy a 18. század 49 Nagyobb háztartásokban, előkelő egyházi vagy civil házakban több kocsis is szolgált, lakott. 96
