Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - F. Tóth F. Péter: Antitrinitárius propaganda Heltai Hálójában
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”. Balázs Mihály a Dávid Ferenc teológiájára hatással lévő vonulatokat kutatva közöl egy részletet Dávid Refutatio scripti Petri Melii-ben közzétett hitvallásából, rámutatva, hogy a következő sorokban a 103. lábjegyzetben már említett Lelio Sozzini hatása mutatható ki. „Nem a második személy vagy az örök fiú lett testté, hanem az ige-ember Jézus Krisztus, aki régen megígértetett, lett testté: Jn 1, Jel 10, 13. Testté lett, vagyis hitvánnyá, megvetetté és halandóvá lett, engedelmessé lett az Atya iránt egészen a haláláig Fii 2, 2Kor 8, aki bár gazdag volt, szegénnyé lett. És hogy a héber nyelv a test szóval mit jelöl, az nyilvánvaló a 87. zsoltár, Izajás 40. és Jeremiás 16. szövegéből.”112 Az idézetben egymás mellett szerepel a Hálóban szereplő, illetve az onnan továbbvezető bibliai hely is. Heltai nyilvánvalóan jól ismerte Dávid Ferenc munkáját, így bátran feltételezhető, hogy Sozzini nyomán, a fentebb már tárgyalt, két teremtéssel kapcsolatos problémával összefüggésben a Háló szerzője valóban alkalmasnak tartotta ezeket a textusokat az Atya és Krisztus közötti különbség felmutatására, indirekt módon bizonyítva az egy Istent. A folytatásban a Máté Evangéliumának 24. részére vonatkozó utalás az élőbeszédben zárójellel határolt résszel hozható összefüggésbe. A bibliai hely arra emlékezteti az olvasót, hogy már a Szentírásban megjövendölték, hogy hamis próféták és tanok fognak feltűnni, hogy elrontsák Isten elrendelését, utalva ezzel a „piléses pispekek, papok, barátok” tudományára. Mt 24,11: „És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.” és Mt 24,24: „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is”. A Máté Evangéliumának 1. valamint a Lukács Evangéliumának 1. és 2. részére utaló margináliák Krisztus születésére vonatkozólag kerülnek elő („a mü Urunk Krisztus Jézusnak az ő mennyei szent Atyja, ki ötét az ő szent Lelkének általa a szűz Máriának méhébe fogantatta és ez e világra születötte”), feloldásukat az előzőekben már ismertettem. A következő négy hivatkozás arra a megállapításra utal, hogy Isten hatalommal ruházta fel Krisztust, amelyben 112 Balázs 1998,21. 959
