Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - F. Tóth F. Péter: Antitrinitárius propaganda Heltai Hálójában

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. antitrinitárius szempontból a legfontosabb mozzanat az, hogy Krisztusnak nem önmagától való hatalma van, hanem Istentől kapott, amiből kifolyólag Krisztus és Isten nem egyenlő. A hivatkozott bibliai helyek alkalmasak arra, hogy ezt a viszonyt hangsúlyozzák. Lk 4,18: „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a le- sújtottakat.”113 ApCsel 10,38: „A názáreti Jézust, mint kéné fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket ki az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele”; Mt 11,27: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjeleníteni.”; Mt 28,18: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik mondván: Nékem adatott minden ha­talom mennyen és földön.” A gondolatmenet utolsó négy hivatkozásában érdekes csúsztatásokra figyel­hetünk fel. Fontos eltérés az eddig ebben a gondolatmenetben tárgyalt utalá­sokkal szemben, hogy ezen a helyen Heltai szó szerint idéz a Bibliából, tehát maga is közli a hivatkozott bibliai helyek megfelelő passzusait. Összesen négy mondatot helyez a szerző idézőjelek közé, ennek - látszólag - megfelelően négy igére hivatkozik. Az első hivatkozás (,,»tü, Izrael fiai, avagy zsidók, akit tü mondatok tü Istentöknek lönni, az az én Atyám «”) Jn 8-ra mutat, feloldása: Jn 8,54: „Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek”. Láthatjuk, hogy míg a Bibliában Krisztus Atya általi dicsőítésén van a hang­súly, addig Heltai Krisztus fiúságát emeli ki, amely momentum ismét alkalmas arra, hogy Isten és Krisztus személyét különválassza. A következő bibliai hely értelmét sem hagyja érintetlenül a szerző. Heltai megfogalmazása („»ez kedig az örök élet, hogy csak tégedet, Atyám, esmerjenek bizony Istennek lönni«”) azt jelenti, hogy az örök élet feltétele az, hogy csak és kizárólag az Atyát ismerjük igaz Istennek lenni, azaz Krisztus istensége nem azonos az Atyáéval, ami kimondatlanul magába foglalja azt a kijelentést is, hogy aki Krisztust igaz (az Atyáéval egyenlő rangú és minőségű) Istennek hiszi, az nem nyeri el az örök életet. A hivatkozott bibliai hely azonban a következőt mondja az örök életről: Jn 17,3: „Az pedig az örök élet, hogy meg­113 Heltai ügyesen használja ki ennek a bibliai helynek a sajátosságait. Az idézett részlet ugyanis Jézus szájából származik, de Ézsaiás Messiás eljöveteléről szóló próféciáját olvassa fel. A Mt 4,21-ben Jézus által tett kijelentés („Ma teljesedett be ez az írás a ti hallásotokra”) az egész próféciára vonatkozik, de érthető úgy is, hogy a kiemelt részről nyilatkozik Jézus. 960

Next

/
Oldalképek
Tartalom