Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - F. Tóth F. Péter: Antitrinitárius propaganda Heltai Hálójában
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Istene EGY: ez a mii, azaz, a keresztényeknek Istene”), ami azért is fontos szempontunkból, mert a szentháromság-tagadókat többször illetik olyan vádakkal, hogy török hitűek vagy hogy a Talmudból merítenek a Biblia helyett.106 Nem kell ezekkel a vádakkal azonosulnunk ahhoz, hogy észrevegyük, Heltai következő hivatkozása (ISA. 1.) valóban héber gyökerekhez nyúl vissza. Érvelésébe ugyanis nem csak Mózest, hanem a „Prófétákat” is bevonja, és ezzel egy, a Biblia értelmezése körüli problémában foglal állást. Dán Róbert a Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus és a héber nyelv Magyarországon című munkájában éppen a Heltai-nyomdából kikerült Bibliának negyedik része azaz a prophetáknak írások kapcsán mutatja be az ún. Elohim-problémát. „Ez történt Jer. 23/36-ban is, ahol a kulcskérdésként kezelt Elohim problémát tárgyalják. A héber szöveg a következőket mondja: xbn’D IT’D ТПП Sütőn (= az élő isten a seregek ura). A mondatban egymás mellett szerepelnek az Elohim és JHVH istennevek. Az előbbi formailag az Kbin (= Eloah = Isten) főnév többese, e helyen jelzője a n”D (=élet) szócska, amely formailag szintén többes szám. A héber nyelvnek az a tulajdonsága, hogy az elvont főneveket formailag többes számmal fejezi ki, amint arról már szó esett a középkori és egyes XVI. századi keresztény teoretikusoknál a háromság ideológiájának egyik alapérve volt. Melius a maga részéről az Elohim szót minden esetben »Szentháromsággal« fordította. Az antitrinitárius Enyedi György pedig néhány évtizeddel később ezt a grammatikai tévedést aknázza ki vitairatában. Az idézett mondat másik jelző főneve a ТПП (= Jehova), formailag egyes szám. Heltaiék »a Szentlélek« után igazítják a grammatikát, érvelésük a következő: »A Sidóban így vagyon: Az élő Isteneknec, mint ha többen volnánac, de maga azután egy URnak mondgya, hogy megmutassa a három szóméit az egy istenségbe«. Heltai valláscseréje után néhány évvel más álláspontra helyezkedik, amint ezt az általa fordított és kiegészített »Háló« tárgyalásakor látni fogjuk.”107 A Hálóban Heltai a fent említett bibliai helyet nem használja fel érvei alátámasztására, hanem másik helyet keres, ami utalhat arra, hogy jól ismerte a héber bibliát, de legalábbis az azzal foglalkozó írásokat biztosan. Dán Róbert a későbbiekben sajnos nem foglalkozik konkrétan a Heltai által hivatkozott bibliai hellyel, csak annyit állapít meg konklúzióként Heltai fent idézett gondolatmenete, közelebbről a Prófétákra való utalás kapcsán, hogy „kétségtelen, hogy szöveg belső tartalmi és filológiai összefüggéseire utal itt Heltai.”108 106 Ugyanakkor az antitrinitáriusok is illették ellenfeleiket a „judaizálás” vádjával. Vö. Dán 1973, 107. 107 Dán 1973,63-64. 108 Dán i. m. 107. Dolgozatom szempontjából azonban fontos lesz Dán Róbert kővetkező 956
