Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Nagy Balázs Vince: Veszprém város felekezeti megoszlása, háztartás- és családszerkezete az 1750-es években
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. időkben megszerzett szabadságát. A veszprémi püspök,1 mint a megye főispánja, visszakapta teljes megyéjét és székhelyét, de a legtöbb időt Sümegen töltötte, Veszprémben a hatalmát nem tudta teljes mértékben megszilárdítani. A várban és a veszprémi rezidencián a várkapitányok, és elsősorban református nemesek laktak egészen 1713-ig, amikor Volkra Ottó János püspök (1710-1720) királyi rendeletre visszakapta palotáját.2 A török idők után Veszprém egy lepusztult város képét mutatta. A romos város megmaradt erődítéseit 1702-ben Lipót császár országos rendelete romboltatta le. Lerombolták a nagy- és kiskaput, a vigyázótorony kivételével a tornyokat, a külső védműveket, valamint a bástyák és a falak nagy részét, azon a címen, hogy a haladásnak útját állják. így pusztult el Veszprém török kori szimbóluma, amelyet ebben az időben erős várnak ismertek az egész országban.3 A protestáns felekezetű Veszprémből a 18. századra a katolikus megújulás és az ellenreformáció hatására katolikus többségű mezőváros lett. Amint megszűnt a város végvári jellege, fokozatosan érvényüket vesztették az ehhez kapcsolódó kiváltságok is. A város központjában, a várban a 18. század első éveiben a volt katolikus egyházi épületeket és területeket reformátusok birtokolták. III. Károly 1716-ban megvonta a reformátusoktól a szabad vallásgyakorlás jogát, és elrendelte, hogy a várban található templomukat, paplakjukat és iskolájukat adják át a püspöknek. A 18. század első évtizedeiben a veszprémi püspökök bizonyos gazdasági ellenszolgáltatások4 fejében megengedték a zsidók betelepülését a városba.5 Veszprém lakosságának dinamikus fejlődése a 18. században A török kori harcok során sok település pusztult el Veszprém közelében. Az országos méretű telepítések Lipót császár 1701. évi rendeletével indultak meg, hogy az új telepesek újra benépesítsék az elpusztult településeket. Veszprém és környékének tervezett betelepítése is megkezdődött a 18. század első évtizedeiben. A telepítések szorgalmazói és segítői a világi és egyházi földesurak voltak. Külföldről németeket, valamint az észak-magyarországi vármegyékből 1 A 18. századi veszprémi püspökök névsora és hivatali idejük: Széchényi Pál (1687-1710), Volkra Ottó János (1710-1720), Esterházy Imre (1723-1725), Acsády Ádám Péter (1725-1744), Padányi Biró Márton (1745-1762), Koller Ignác (1762-1773), Bajzáth József (1777-1802). 2 Dénesi 2006, 145.VÖ. Böszéné Szatmári-Nagy 2008, 91. 3 Korompay 1957,46. 4 A letelepedési engedélyt szerzett zsidók földesuruknak védelmi pénzt (protectionális adót) fizettek, amit Schutzgeldnek neveztek, illetve a nemesi telket vagy pusztát bérlő zsidók a vármegyének porció fizetéssel is tartoztak, lásd: Kun 1932,20. vö. Jakab 2010,241. 5 Böszéné Szatmári-Nagy 2008,93. 86
