Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Nagy Balázs Vince: Veszprém város felekezeti megoszlása, háztartás- és családszerkezete az 1750-es években
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. a törökök által nem háborgatott szlovákokat telepítettek erre a területre, de törökök elől menekülő horvátok is nagy számban telepedtek le itt. A németeket az Esterházy és Zichy főúri családok, a vallásalap, a sziléziai heinrichaui, illetve a zirci ciszterci apátság, valamint a veszprémi püspök és a káptalan telepítették be Veszprém vármegyébe és a város környékére. Az 1702-től kezdődő rendszeres és szervezett telepítések alatt érkeztek sziléziai, lotharingiai, bajor, cseh és morva családok nagyobb számban. A telepítések jelentős része a 18. század második felében történt. A veszprémi püspök, Padányi Biró Márton (1745-1762) Mainz és Würtzburg vidékéről származó iparos németeket telepített Veszprémbe.6 A 18. századi Veszprém életében az első hivatalos adatgyűjtés az adózók ösz- szeírása volt 1715-ből. Az összeírás csak az adózó népességet közli, mégis nagyon fontos információt ad a lakosság számáról, illetve társadalmi és felekezeti összetételéről. Az 1715-ös összeírás 311 adózót említ, ebből 102-nél a foglalkozást is megjelölték. 25 féle mesterséget tüntettek fel.7 Előfordulási sorrendben legtöbb a szabó (16), csizmadia (11), csapó és takács (9), szűcs (7), bognár, lakatos timár (5), cipész esztergályos, gombkötő, kovács (4), fazekas (3), asztalos, hentes kerékgyártó, varga (2-2), ács, kötélgyártó, kőműves, mészáros, pintér, sebész, serfőző és szíjgyártó foglalkozásúból csak egy-egy szerepel. Az összeírásban feltüntetett 311 személyhez 207 polgári, valamint 70,5 alzselléri ház tartozott. Az összeírást névelemzés alapján vizsgálva a 18. század első évtizedeiben Veszprém lakosságának nagy többsége (95%) magyar hangzású nevet viselt.8 A város lakossága az 1720-as években már elérhette a 2000 főt. A városi ön- kormányzatot az iparos és kereskedő polgárság tartotta kézben, amely a város lakosságának kisebb részét tette ki. 1720-ban az iparosok és kereskedők az adózó polgárok és birtokos nemesek 31 százalékát alkották. A népesség 12 százalékát kitevő nemesek saját elöljáróságot választottak, külön önkormányzati életet éltek. A városi választójoggal, a polgárjoggal rendelkező adózó polgárok élhettek, a tanácsba azonban csak a legvagyonosabb iparosok és kereskedők kerülhettek be. Az 1728. évi országos adóösszeírás adatai alapján 133 iparos dolgozott Veszprémben, az adózók száma 383 volt.9 Az 1715., 1720., 1749. és az 1756. évi összeírásokból tudjuk, hogy a 18. szá6 Hungler 1988, 151. 7 Ezek a mesterségek a kővetkezők voltak: ács, asztalos, bognár, cipész, csapó, csizmadia, esztergályos, fazekas, gombkötő, hentes, kerékgyártó, kovács, kőműves, kötélgyártó, lakatos, mészáros, pintér, sebész, serfőző, szabó, szíjgyártó, szűcs, takács, tímár és varga. 8 Hungler 1988, 147-148. 9 Bőszéné Szatmári-Nagy 2008,94-95. 87
