Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallás és irodalom, vallásos költészet (imádságok, énekek, imaalkalmak, hitbuzgalmi és prédikációs irodalom) - Toldi Éva: Mária a magyarok Boldogasszonya. Párhuzamok a magyar költészetben és a képzőművészetben
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. nevezett köpenyes/köpönyeges Madonna-ábrázolások (Kárpátalja - Gerény görögkatolikus templomában, a soproni bencés templomban, a kőszegi Szent Jakab-templomban...). (1-2.kép). A képeken Mária hosszú palástban látható, szimbolikusan, mintegy átölelve köpenyével az Egyházat. Ezek a képek elsősorban a védelmező Boldogasszonyra, az oltalmazó Anya tiszteletére hívják fel a figyelmet. Mária gondoskodása, közbenjárói szerepe Jézusnál évszázadokon átívelő tiszteletet alakított ki az Istenanya iránt. A köpeny vagy a palást, vagyis a Szüzanya védelme alatt - ahogy az ábrázolásokból kitűnik - menedéket talál mindenki: férfiak és asszonyok, gyerekek és idősebbek, egyháziak és világiak, királyok, papok, bíborosok, a tiarás pápa, mindenki. Korai középkori máriás irodalmi emlékeink sorában említhetjük továbbá a Kö- nigsbergi töredéket, melynek szövegében található az a pár soros magyar nyelvű imádság, amelyről kiderült, régebbi eredetű, mint az Ómagyar Mária-siralom, vagy legalábbis egyidős vele. Ezt egy 14. századból származó latin nyelvű teológiai kódex szövege elé kötve találták meg 1862-ben. A 9 soros magyar nyelvű töredék Mária szűzi anyaságán elmélkedik. S e kódexben olvasható elsőként az Üdvözlégy, Mária imádság is először írott formában és magyarul. Már ebben a korai magyar nyelvű szövegben is találkozunk azzal a jellegzetesen magyar stíluselemmel, amely az alliteráció mellett meghatározó esztétikai eszköze az Ómagyar Mária-siralomnak is. Ez a tőismétléses stílusalakzat a figura etimologica („királyok királyának szent arany oltára", „angyaloknak asszonyához...). A harmadik korai Mária-költészetünkhöz tartozó jeles nyelvemlék az Ómagyar Mária-siralom, amely, mint címe is jelzi, egy új műfajt képvisel, siralomének (planctus). Benne Mária siratja Szent Fiát, akit igaztalanul büntettek, kereszthalálra ítéltek. Képi ábrázolásokban e téma a korai képzőművészetben a pieta-, illetve a Stabat Mater-, valamint a Mater Dolorosa ábrázolásmódban jelentkezik. (Keszthelyi Pieta 1400, MNG; Tarpai Krisztus 14. század; Missale Romanum ferences misekönyvben Stabat Mater-miniatúra 1223.; Gerényi Szenvedő Anya-freskó 12, sz.). (3-4-5. kép). Bizonyos értelemben a képi ábrázolás, tudjuk, egyfajta Biblia Pauperum-szerepkörű is volt a korai, az ómagyar kultúrában. Az Ómagyar Mária-siralom a legrégebbi teljes terjedelmében fennmaradt magyar nyelvű költemény (1300 körül keletkezett), 1922-ben fedezték fel egy latin prédikációkat tartalmazó kéziratban, a Leuveni-kódexben vendégszövegként. Egy franciaországi latin nyelvű himnusz fordítása, de sajátosan magyar lelkiségi alkotás, önálló opus, amely a középkori magyar költészetnek nemcsak az első, hanem egyben a legtökéletesebb mesterműve, amelynek színvonalát csak a 16. századi reneszánsz kor költői nyelvezete éri majd újra el, fogalmaznak az irodalomtörténészek. Itt találkozunk (mint említettem) afigura 782
