Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)

Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Novák László Ferenc: Sírjelölési szokások. A fejfa

VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10.

városi számadásokban regisztrálták a kiadásokat: „Kállai Györgynek Koporsó csinálásért, úgy Epitáfium ’s. mettzésért, és főtől való fájá[na]k’ festéséért”, „Szattmári János[na]k’főiül valófájá[na]k’ kifaragásáért", „Csontos Péternek Epitáfiumra való sarok, és závár vasacskák csinálásáért "fizetett a város szám- adóbírája. Valóságos - a kriptához hasonló - sírépítményt ismerhetünk meg. A sírt bekerítették (a kerítés helyettesítette már a fával történő felrovást), amire a sarok és závár vas felhasználása enged következtetni, s a sírépítmény valóságos epitáfium, síremlék volt, amelyet asztalos mester metszett, vésett rá szöveget. Itt állították fel a „főtől való fát”, amelyet kifaragtak, s le is festettek.9 A fejfa sajátos megnevezése történik 1803-ban is. A város egykori főbírája, Nemze- tes és Vitézlő Nyáregyházi Nyáry Lajos elhalálozott, akinek a temetési költségeit a város állta. A számadáskönyvben kapunk erről részletesebb tájékoztatást: „Szabó Abraham Kereskedőnek néhai N Nyáry Lajos Úr el takarittására szolgáltatott szükséges matériákért, a’ N Tanáts parantsolattyábol fizettem f...] 61 [forintot].'’, „Schveger Illés Vasárosnak szinte Néhai Nyáry Lajos Ur Koporsójába adott 2500 szegért fizettem a’ N. Tanáts határozása mellett [...] П [forintot] - Elek Istvány Asztalosnak az említett néhai Nyáry Lajos Ur számára készített koporsóért a’fő fa festéssel együtt szinte a’ N Tanáts határozata mellett fizettem [...] 17” forintot - jegyezte fel a számadást végző második bíró 1803. december 12-én.10 A korabeli feljegyzés érdekessége, hogy utal a koporsó díszítettségére, amelyet 2500 darab - díszesnek mondható fényesfejű - szeggel vertek ki. A sírjára „fő fa”-t, azaz fejfát állítottak, amelyet le is festettek.

Tulajdonképpen a síremlék, fejfa-fejefa-főtülvalófa (emlékfa), emléktábla (epitáfium) a temetés és sírjelölés fontos kelléke volt. A XVII. századi rangos főúri - római katolikus és protestáns - vitézi pompával történő temetések alkalmával a méltóságjelvények (fából faragott aranyos címer, aranyos pallos, aranyos sarkantyú, aranyos tollas sisak, aranyos zászló, stb) között a díszesen faragott, az elhunyt dicsőségét hirdető „aranyos fa Epithaphiumot” is vittek a temetési menetben, amelyet a temetés végén a sír fölé, a templom falára erősítettek fel.11 Ilyen látható Csarodán is, ahol a gótikus templom belső falára erősítették a Rhédey család epitáfiumát a XVIII. században.12

Az epitáfium tehát fából faragott, festett, deszkaféle alkalmatosság volt, amely a köznépi temetőkben sírjelként is megjelent. Ismeretes, hogy vallási torzsalko9 Novák 2005.

10 MNL PML „Nzetes Patonay Gergely Urnák mint Nagy Körös Várossá Második Bírójának Számadó Könyve" 1803/4.

11 Radvánszky 1879.

12 Novák 2005.

749