Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Novák László Ferenc: Sírjelölési szokások. A fejfa
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. dás következtében 1741-ben, Abony mezővárosban nagypéntek éjszakáján, a római katolikusok rátörtek a reformátusok temetőjére, és az „Epitháphiumokat elhordták feltüzelték” - jegyezték fel.13 Boszorkányper kapcsán derült fény arra 1768-ban, hogy egy Szabolcsból elszármazott, s Kunmadarason élő asszony, Gorzsás Zsuzsanna boszorkányosság bűnébe esett azáltal, hogy különös szert készített. Olyant, amelyet ha a rabló, tolvaj vagy másvalaki ha magánál hord, akkor elkerülheti a büntetést, „vagy ha meg fogják is Törvényt nem tehetnek rája”. A vádolt asszony leányával egy tavaszi hajnalon kiment a karcagi négyes akasztófához, s az azon lógó Nagy György „keze szár csontyát”, „szemerem testét” késsel levágta, s még más csontokat is összeszedett. Mindezeket a református „Temetőből hozatott egy darabb Epithaphium deszkából rakott tűzzel” égette porrá. Cegléden 1828-ban „emlékeztető”, „fejéhez való fáról” történik említés.14 Az epitáfium sírjel névként nem maradt fenn sem Abonyban, Cegléden, sem Karcagon. Abonyban, Cegléden vastag oszlop gombosfákat faragtak, Karcagon pedig impozáns méretű, tönkös fejfákát állítottak a sírra, egyszerű változatát a csónakalakú fejfának. Az epitáfium emléke azonban fennmaradt kivételszerű- en. Ordason (Bács-Kiskun megye) még a XX. században is epitafának nevezték a fejfát.15 A „főtől valófa”, „fütül való fa”, „fejéhez való fa”, „gombfa” sírjel név széles körben ismeretes a Kárpát-medence magyarsága körében a XIX-XX. században is (pl. Erdélyben Kalotaszegen). A gombosfa terminológia stílusfejlődés eredményének is tekinthető. Erre ugyancsak Nagykőrösről említhetünk példát. Míg a XVIII. században, a XIX. század elején a „fejefa”, „fejéhez való fa”, „főtől való fa” megnevezés ismeretes, a XIX. század első felében viszont már a „gombosfa” terminológia vált használatossá. Legkorábban 1839-ben bukkan fel, Erdei András temetési költségei között „Koporsó és gombosfa tsinálás” címén tüntettek fel 5 forintot.16 A református gimnázium 1846. évi VIII. törvénye is említi a fejfákat: ,,a’ temetőben [...] a’ gombosfáknak, sírköveknek megsértése [...] tiltatik” a diákság számára.17 A magyar nemzetünk halhatatlan költője, Arany János 1851-ben került Nagykőrösre tanítani a református gimnáziumba. A város ugyan nem ihlette meg a költőt, azonban, hogy verset írt a temetőjéről, nem csak a szépen nőtt „délczeg” 13 Balogh 1975. 14 Novák2011. 15 Novák 1978. 16 Novák 1982; vő. Malonyai 1907. 17 Ádám-Joó 1896. 750
