Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Perger Gyula: Egy 20. századi kegyhely barokk narratívái
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. hetetlenségig el volt éktelenitve. Egy hatalmas vágás a közepén húzódott végig és csepp híja, hogy egészen ketté nem szelte a drága ereklyét. Még más vágás is látszott a képen: az keresztben húzódott. Es voltak a képen durva lábnyomok is. A gálád merénylő nem elégedett meg azzal a pusztítással, amit valami éles szerszámmal végzett a képen, még durván rá is taposott a képre. Jó munkát akart végezni. A festék lepattogva, a kép alig felismerhető állapotban. A két nő lehajolt a képhez, gondolkodtak, hogy mit tegyenek, majd az egyik a pongyolájában bevitte a drága kincset a közeli gépház udvarába. Ne maradjon kinn a földön egy percig sem. Próbálták a keretet is összeszedni, két darabot meg is találtak, de egy rész még hiányzott. Akkor látták, hogy a harmadik rész a képhez van tapadva. Ekkor már sokan állták körül a helyszínt és sokan lettek tanúi a gyászmenetnek, a meggyalázott kép első útjának. [...] Az engesztelés Nem sokáig maradt a drága kincs a gépház udvarán. A gálád merénylet felfedezője, Grétsch Mihály - a közelben tartózkodók fellármázása után - nem ment vissza a merénylet színhelyére, hanem azt tette, amit a legtermészetesebb kötelességének tartott: a gyárvárosi plébániára sietett, hogy a kiskúti kegykép hivatalos őreinek megvigye a hírt a gálád tettről. Csak a hitoktatót, Szabados Róbertét találta otthon, aki azonnal a helyszínre sietett, majd pedig a gépház udvarára ahol összeszedte a drága maradványokat és ment velük vissza a plébániára. A meggyalázott képet és a keretnek a darabjait az ebédlőszoba asztalán helyezte el. Egyszerre szentély lett a plébániaház. De szomorú szentély. Mintha halott lenne kiterítve az egyik szobában, olyan halkon, olyan szomorúan járt kelt, mindenki a házban. Hamarosan megérkezett a plébános, dr. Simon Lajos. Szomorúságtól és fájdalomtól elszorult szívvel szemlélte a felismerhetetlenségig elrútított képet és hamarosan rádöbbent arra, hogy még a plébániaháza sem elég méltó hely a drága ereklye számára. Felszedték tehát - ő és a hitoktató - a darabokat és vitték az alsótemplomba. A felsőtemplom még mindig a bombázások emlékeit viselte és így az istentiszteletek az alsótemplomban voltak. Végre méltó helyre került a meggyalázott Mária-kép. Hamarosan egy tábla került mögéje, néhány virágváza melléje, két gyertya eléje és kész volt a hevenyészett oltár. így illett bemutatni a drága kincset a vasárnapi misékre tolongó híveknek. És a hívek másnap könnyes szemmel hallgatták a plébános beszédét: Minden gyermek számára a legfájóbb, ha az édesanyját éri bántalom. Most mennyei édesanyánkat érte ilyen megbántás: egy hűtlen gyereke megsértette, 665
