Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Egyházművészet, vallásos ábrázolások, szakrális emlékek, liturgikus tárgyak - Szalay Emőke: Lángnyelvdíszítésű gótikus kelyhek a Tiszáninneni Református Egyházkerületben
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. A kelyhek a reformáció előtti időből származnak, ezért felmerül a kérdés, hogyan találkozhatunk ilyen korai szent edényekkel a református gyülekezetekben. Ennek magyarázatát a református egyházszervezeti kereteket megfogalmazó 1563-as debrecen-egervölgyi kánonokban találjuk, amelyek tételei foglalkoznak az úrvacsoraosztás edényeivel is. „Az írás ívó eszközről vagy pohárról emlékezik. Tehát mindennémű edényeket, akár üveg, akárfa vagy arany, ezüst és cserép legyenek vagy rézből vagy bármiféle ércből készültek elfogadjuk, csak a visszaélés, fényűzés, babona és botrány legyenek eltávoztatva. A pápista kelyheket, tányérokat elvetjük a babonás visszaélés miatt. ”.3 A fentiek értelmében a XVI. század folyamán az új hitre tért gyülekezetek azokat a szent edényeket, kelyheket és paténákat, amelyeken nem volt vallási ábrázolás, továbbra is használták. így találunk napjainkban is gótikus kelyheket református gyülekezetekben. „A reformáció megjelenésekor a hívek új hitre térésekor a templommal együtt ugyanennek az egyháznak a tulajdonába jutottak az ismert általános szokás szerint a templom kegyszerei is” jegyzi meg Kelemen Lajos.4 5 Bizonyára ez történt a bemutatandó három kehely esetében is, amelyek a mai napig a református gyülekezetek tulajdonában vannak. A kelyhek készítési helyének, a készítő műhelyének meghatározása egyrészt az írásos források, másrészt az ötvösjegyek hiánya miatt szinte lehetetlen. Kiindulópontot csak a stíluskritikai eszközök jelenthetnek, a díszítőmotívumok részletes összevetése, amint erre már Kelemen Lajos felhívta a figyelmet az általa közölt kolozsi kehely bemutatása során: „Korának meghatározásához a kehely stílusára és díszítő részleteire vagyunk utalva”? A kutatás során további problémákkal szembesülhet a kutató. Az erdélyi gótikus kelyhek első kutatóját, Roth Victort idézve „...a középkori ötvöstárgyakon sok esetben használtak olyan díszítőelemeket, amelyeket verősmintával készítettek, hogy ezek tartós volta miatt az ötvösműhelyeknek öröklődő szertáraiban voltak. ”6 7 Majd Веке László hívta fel a figyelmet, hogy „А XV. század második felére már bizonyos díszítőelem (kelyhek öntött talpperem áttörései, kosárpártái) egyes műhelyekben sorozatgyártásban, sőt exportban is készülhettek, így más ötvösök munkáihoz is alkalmazhatták őket. Ilyen jellegű műhelykapcsolatokat feltételezhetünk Erdély és Felvidék között.”1 3 Kiss 1882,152. 4 Kelemen 1977,166. 5 Kelemen i. m. 167. 6 Roth 1913, 106. 7 Веке 1980, 17. 607
