Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Papp GY. László: Visszaemlékezések Szentábrahám hagyományairól és népszokásairól
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. kincsét a Zsidóhegy titkos pinczéibe hiszik elrejtve. Egy eprésző leány nyitva találta egykor e pincze ajtóját, bement kétszer, s megrakodva az ott kádakban álló arany és drága kövekből, azt künn leöntötte, de kincsvágytól zaklatva harmadikszor is vissza tért; azonban midőn kincsesei terhelve kilépni akart, a becsapódó ajtó sarkát szakitá oda, künn hagyott kincse pedig szénné változott át, mond a rege.” Vallásba gyökerező hagyományok, szokások Engedtessék meg, hogy egyéni szemszögből mutassam be szentábrahámi népszokásainkhoz kapcsolódó meglátásaimat. Ezek közzétételére nem hatalmaztak fel ugyan falutársaim, de az egyházközségi levéltárban található források megismerése nyomán, kötelességemnek érzem, hogy röviden érintsem azokat a kapcsolódó szokásokat, melyek meghatározták az egyházközségi tagok ünnepi készülődéseit, vagy fontosnak tartott hétköznapjait. Mindenekelőtt kijelentem, hogy már az 1950-es évekből találtam olyan feljegyzést, mely a korábbi hagyományok nem létét hangsúlyozza. Ennek összefüggésében jegyezte fel többek között az akkori lelkész, hogy a szentábrahámi ember nem „dolgozik kalákában és nem imádkozik együtt másokkal. Ez a szokás csökevényes maradvány azokból az időkből, amikor még szinte áthidalha- tatlanul állott fent az osztálytagozódás. A rendek megszűntek, az elkülönülés szokása fennmaradt. Bizonyítja ezt az is, hogy vasárnap délután nem ülnek be együtt ünnepelni a kapukba az öregek és nem sétálnak a főutcán, mint máshol együtt a fiatalok. Ez ellen a csökevényes szokás ellen öntudatosan küzdenünk kell, mert így elvesz számunkra a közösség megtartó ereje és a lelki társulás öröme megnyugtató boldogsága.”8 Lassan és fokozatosan beépül a köztudatba, hogy milyen fontos munkát végeztek és végeznek a néprajzosok, akik arra szentelik életük egy részét, hogy megörökítsék, dokumentálják, a kíváncsiak rendelkezésére bocsássák az általuk fontosnak vélt, magyarságunk szempontjából, hagyománnyá vált népszokásokat. Éppen ezért tisztelettel és szerető hozzáállással vizsgálódunk minden közösségben, ahol meglevő és letűnt hagyományokra, népszokásokra lelünk. „Nincs kizárva, hogy a népi szokások mindenikében vallásos jelenség is rejlik. Egy népdal, egy népzenei motívum, egy kifejezés vagy közmondás, egy nép- művészeti motívum, egy név, minden mondhat valamit nekünk arról, ami vallásos életünk szempontjából érdekelhet,”9 Bármennyire erősnek bizonyult a volt kommunista hatalom tiltása, annak ellenére is elevenen megmaradt jó néhány 8 Lelkészi jelentés, 1956. 9 Jakab 1981,86-97. 571
