Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Szőke Anna: A katolikus vallás megnyilvánulási formái a Vajdaságban
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Szőke Anna A katolikus vallás megnyilvánulási formái a Vajdaságban A közösségi vallásgyakorlási formák különösen fontos szerepet töltenek be az etnikumok (nemzeti kisebbségek) életében, fokozottan Magyarország elszakított területein, ahol összetartozási jegyként gyakorolhatják vallásukat. Ott az esemény igen gyakran a vallásgyakorlás mellett szociokulturális szereppé integrálódik. A vallásgyakorláson túl társadalmi és kulturális szerepet is betölt, hiszen erősíti valamely adott társadalmi csoporthoz való tartozást, emellett biztosítja a nyelv fennmaradását. Az intézményesített vallásgyakorlás szerepe előtérbe került a jelesebb ünnepnapokon, különösen a kultikus vallási helyekre tett zarándoklatok alkalmával. Búcsú és búcsújárás Kishegyesen Szent Anna napját követő vasárnap (július 26.) tartják a templombúcsút. Adatközlőim még emlékeztek a kedd asszonyára, illetve, hogy Szent Anna, a kedd asszonya és ezt a napot neki szentelik. Mára már ez az ismeret kiveszett a köztudatból. Mint ahogy az is, hogy a búcsúra kívül és belül egyaránt készülni kellett. Kívülről a meszelés, az udvartakarítás, a nagytakarítás, ablaktisztítás jelentette a készülést. Belülről pedig lelkileg készültek: a falu lakosai mind meggyóntak. Ezt már egy héttel előbb elvégezték, majd a búcsúnapi szentmisén tiszta lélekkel vették magukhoz Jézus Krisztus testét jelképező ostyát. Manapság is van gyónóbúcsú, ami szintén a lelki készülést jelentené, ha gyakorolnák a hívek. Kevesen gyónnak, többen azt vallják, hogy belső lelkivilágukat, - ide értve bűneiket is - nem szeretnék kiteregetni, elmondani olyan személynek, aki ismeri, illetve felismeri őket. Ezért gyónóbúcsú alkalmával többen állnak az idegen pap gyóntatószéke előtt, mint a helybéli papnál. Búcsú napján fél nyolckor és délelőtt 10 órakor van szentmise, az ún. nagymise. A korábbi évtizedekben még természetes volt a szolgálatot teljesítő helyi papnál meggyónni. Talán nagyobb lehetett a bizalom a papban, talán vallásosabbak voltak az emberek, talán a tiltott vallásgyakorlásnak tudható be. Sok a megválaszolatlan kérdés. 554
