Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Szőke Anna: A katolikus vallás megnyilvánulási formái a Vajdaságban
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. Amikor a vallásgyakorlás működő modelljeit elemezzük, a szentmisén való részvétel kerül előtérbe. Az emberek tudatában a vallásgyakorlás egy szabad, minden politikai hatástól mentes templomi szertartásban kiteljesedő jelenség. A társadalomban bekövetkezett változások, a vallásra is hatással voltak és ma már nem tekinthetünk a vallásra úgy, mint statikus jelenségre. A rendszerváltozás a társadalmi élet újraszerveződését igényelte, melynek folytán új emberi magatartásformák kerültek felszínre. A rendszerváltozást a magyar nemzeti kisebbség az 1920-as évek meghosszabbításaként élte meg. A népi kultúra újraéledése mellett működésbe lépett a nyilvános vallásgyakorlás. Bár az egyház már rég elveszítette társadalomformáló szerepét, a nemzeti kisebbségeket egy rövid időre a Vajdaságban, így Kishegyesen is integrálni tudta. Meglepetten tapasztaljuk, hogy közösségi vallásgyakorlás bizonyos alkalmain mind nagyobb súllyal van jelen a politika. (Ez egy újabb jelenség, amihez nincsenek hozzászokva a korábbi évtizedek ateista világában szocializálódott emberek.) Ilyen például, amikor egyházi elöljáróink megjelenését látjuk a különböző fesztiválokon, díszvacsorákon, egyéb rendezvényeken. S amikor megáldják a fellépő táncosokat, a megjelent ünneplő közönséget, legtöbbször közös ima is elhangzik. Azt vesszük észre, hogy az egyház beszállt a politika vérkeringésébe. A politikum és a vallás összefonódásának másik formája, amikor hangsúlyt kapnak vezető politikusaink liturgiákon való nyilvános szereplései. A tapasztalat és a hitelét behatóbb vizsgálata nyomán úgy tűnik, funkcióváltozásról van szó, ahol nem az esemény rítusokkal és szertartásokkal összekötött tartalmi elemei a dominánsak, hanem a politikai elit mintegy státusszimbólumként nyomja rá bélyegét a szakrális térre és időre. Azoknak a közéleti személyiségeknek, akik megjelennek a szentmiséken, a jelenlévők szemében megnő a tekintélyük. Az elmúlt évszázad első felében ez még természetes jelenség volt, hogy a nagygazda, a birtoktartó, a köztiszteletnek örvendő elöljáróság vasárnaponként rendszeresen részt vett a nagymisén, s elfoglalta helyét az előkelőség részére fenntartott padokban. S itt fontos kiemelni a rendszeresen részt vett tartalmakat. A vasárnapi szentmiséken való jelenlétük hozzátartozott a közösség életéhez. A második világháború után azonban - kényszerítő körülmények hatására - a vallásgyakorlás e formája megszűnt. Majd a második évezred utolsó évtizedében az új politikai rendszer ismét nyitottabbá tette a vallást, azonban a vallásgyakorlás rendszerébe beillesztette a saját érdekszféráját is. Napjaink közgondolkodásában felértékelődik azoknak a személyeknek a szerepe, akik részesei a szakrális eseménynek. Jellemvonásaikat plusz pozitív töltetettél ruházzák fel. 555
