Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Béres István: Tradíció és modernitás a bencés oblátusok közösségében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. együttműködnek egymással, de ki is kiszorítanak más közösségeket. A csoportoknak, közösségeknek eltérőek az érdekeik, és a többiekétől különböző az identitásuk, mégpedig olyan ez az identitás, amely eleve csoportalkotásra ösztönözi a tagokat. Ilyen formán ezt a „csoportokkal kitöltött lokalitást” a különféle identitáspolitikák befolyásolják, és ezek dinamikája képezi az egyensúly - és az átmeneti egyensúlytalanság - alapját. Jellemzője még a csoportok működésének Cohen szerint az, hogy nem képzelhetők el a tagok közötti interakciók nélkül. Ezért is indokolt, hogy kötelezik az oblátusokat/oblátákat a dékánián belüli kapcsolatokra, és nem elégszenek meg a csak úgy általában vett rendi kötődéssel. Ha nem tudják biztosítani a belső kommunikáció megfelelő intenzitását, sűrűségét, úgy az végzetes hatással lesz előbb-utóbb a csoportra. Ilyesmi játszódik le az egyes elöregedő dékániákban. Nehezen, ritkábban tudnak találkozni, és ez előbb-utóbb annak felszámolásához vezethet. Ilyen történt az elmúlt években is. Ebben az esetben a még aktivitásra képes tagok csatlakozhatnak más dékániákhoz. Ugyanígy, ha a szóban forgó csoport nem tudja önmagát valamely kollektív társadalmi cselekvés folyamatában azonosítani (magyarán, ha nincs valamilyen vállalt feladata, „küldetése”), úgy ezzel a feladat- vagy szerepvesztéssel együtt létének a legitimációs alapjait is elveszti. Idővel ez is a közösség széteséséhez vezethet. Ilyen szempontból példaszerű egy újabban alakult ökumenikus jellegű dékánia működése, amely - a tagjai által művelt szakmákból, hivatásokból, de mondhatjuk azt is, hogy a tagok lelki indíttatásából is - kifejezetten a lelkigondozás feladatát vállalta közösségi szinten. (Ilyen speciális jellegű működésre nincs is más példa a magyar bencés dékániák esetében.) Összefoglalva, a közösséget a hely, a csoport és az idea determinálja, melyek hatnak egymásra, és jó esetben kölcsönösen erősítik egymást, és ha ez így van, akkor a tagok hinni is fognak a kultúrájuk életképességében, erejében. A közösségek szimbolikusak (is), és megfelelő működésük esetén megjelenítik a társadalom számára azt a sajátos értékrendszert, amely jellemzi őket. Aktuálisan vonzó voltuk persze más összetevőktől is függ - pl. az életkori összetételtől, a tagok kulturális, szakmai hátterétől -, így nem biztos, hogy a hatásuk mindenkire egyformán pozitív lesz, de az, hogy „arcukat vesztenék”, az nem fenyegeti őket. 3. A közösség mint a forma vitae tere Enzo Bianchi (az erős ökumenikus sajátosságokkal rendelkező bose-i közösség megalapítója) egyik könyvének alaptétele, hogy téves az a vélekedés, mely szerint a monasztikus szerzetesség valami fajta elit vallásos életállapot lenne. 547
