Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Béres István: Tradíció és modernitás a bencés oblátusok közösségében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. A szerzetesben nem kell olyan embert látnunk, mint aki a keresztényeken belül más kategóriát jelent. A szerzetes a többinél nem különb.21 Nem szigorú alá- és fölérendeltségekből álló hierarchiába rendezi el az Istenkeresöket - Szent Benedek az Istenkeresésében látta a szerzetes és minden ember fő feladatát hanem csak eltérő forma vitaekről (életmódokról, életállapotokról) beszél. A szerzetes a lényeget tekintve ugyanaz, mint a világban élő laikus, megkeresztelt ember. Ennek analógiájára azt mondhatjuk, hogy az oblátus sem különb más laikus hívőnél oblátus voltából adódóan, csak a sajátos életkeretei mások. A nyugati kereszténységben a szerzetesség - hasonlóan a keletihez - a korai időkben viszonylag egységes volt, és az egyre inkább normatív erővel bíró benedeki hagyományt, a Regula kijelölte utat követte.22 A középkorban spirituális, tradíciókövetési (lényegében fegyelmi) és funkcionális alapú differencializálódás szabdalta szét az addig többé-kevésbé egységes szerzetességet, és különféle rendek jöttek létre. Ma is ez a dinamikus sokszínűség jellemzi mind a katolikus szerzetesrendek világát, mind az ezekhez kapcsolódó harmadrendi, vagy laikus, támogatói közösségeket. A harmadrendek a rendi karizmából való részesedést, az egyes tagok a mindennapi lelki-spirituális életükben a rendi hagyományból és a rend jelenkori gyakorlatából származó kegyelmek érvényesülését (pl. róluk való megemlékezés a közösségi imában, lelkigyakorlatokon való részvétel stb.) kívánják a maguk számára és kapják is meg. A magyarországi bencés oblátusmozgalomról elmondhatjuk, hogy a 20. század közepének nagy politikai korszakváltásáig, a szocialista fordulatig jelentős létszámmal bírt és szervezetileg jól kiépült, noha nem tartozott a legnagyobb létszámú harmadrendek közé. Az akkor szétzilált (kvázi megszüntetett)23 közösség „újraalapító gesztusának” időpontja egybeesett a legújabb kori magyar történelem nagy társadalmi megújulási eseménysorozatával, a rendszerváltással, és annak egyfajta hozadéka is volt.24 A szocializmusban meggyengült társadalmi kötelékek újbóli megerősítését 21 Bianchi 2008. 22 Söveges 1996. 23 Hivatalosan nem szüntették meg az oblátusság intézményét, ugyanakkor hivatalosan nem is funkcionált, de - bizonyos visszaemlékezések szerint - titokban történtek fogadalmak. Ezek nem voltak nagyszámúak, és a létrejöttük erősen függött az autonóm szerzetesi aktivitástól (pl. Legányi Norbert főapát aktívabb volt másoknál e tekintetben). Úgy tűnik, ahogy a rend egyre inkább az iskoláira kellett fókuszáljon (azokat védendő), úgy a hívekkel, a rendhez kötődő laikusokkal igyekezett „szűkebbre szabni” a kapcsolatait. (Az oblátusságról magyarul a legtöbb információt az Obláció c. pannonhalmi kiadású lelki lap közölte.) 24 Egy, a nyolcvanas évek végén, Pannonhalmán szervezett nagycsoportos lelkigyakorlat közönsége volt az az első tömegesebb csoport, amelyből többen jelentkeztek oblátusnak. 548
