Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - Gecse Annabella: Csak hagyományból? Hivatalos és népi vallásosság a 21. századi gömöri katolikus falvakban
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. a lendület a 2. világháború után megtorpant. Most annak lehetünk tanúi, mintha csak rejtőzködött volna, ám amint lehetett - 1989 után - a vallásgyakorlók körében máris életre kelt és konkrétumokban is megnyilvánult. A szent tárgyi világhoz való viszonyában Méhi vallásos közössége lényegében nem változott, abban viszont igen, hogy a templomfelújító munkákat ebben a szakaszban már nem a plébánosok, hanem a hívek kezdeményezik. Az 1949 - 1990 közötti időben sem feledkeztek el ezekről az önként vállalt kötelességekről, ám a korszellem nem kedvezett - egyházi tekintetben - az aktivitásnak. Az 1980-1990 közötti években, Gonda plébános idejében a templomtető javítását és a külső festést végezték el. Mintha ekkor hasznosult volna az 1948-as püspökségi jótanács - miszerint a helyi földműves bizottságok megmenthetik az egyházi birtok egy részét -, ugyanis a helyi földműves szövetkezet mesterei végezték a munkákat. A mesterek mellé szükséges segéderőt pedig a hívek adták, házak szerint sorban haladva, naponta váltva egymást. A Szent István tiszteletére szentelt templomhoz és a valláshoz való viszonyról sokat mond, hogy a felújítási munkák nyilvántartásához hasonló pontossággal vezetik a korszak - egyébként egymást igen sűrűn váltó - plébánosainak névsorát. Ennek a nyilvántartásnak azért nagy a jelentősége, mert bizonyos mértékig a vallásgyakorló közösség értékrendjét is tükrözi, azt, hogy igényük van arra, hogy közösségüknek a plébános is tagja legyen, ez pedig lehetetlen, ha személyük akár évente többször is változik. Pusztai Bertalan 2001-ben közölt egy tanulmányt Méhi vallásosságáról.47 Azt állapította meg, hogy a falu lakóinak legnagyobb része nyilvánosan nem vallásgyakorló. Meg is fogalmazza a kérdést, hogyan válhatott ebből az erősen vallásgyakorló faluból többségét tekintve vallásilag közömbös közösség - amely jelenséggel egyébként a vallásszociológiai vizsgálatok meglehetősen gyakran találkoznak. „A 60-70-es évek után az egyházzal kapcsolatban a falusiakban kialakult „korlátozott” viszony és a több mint másfél évtizede tartó szlovák nyelvűpasz- torálás együttes okozója annak, hogy ma a falu lakosságának döntő többsége „a maga módján vallásos...........A katolikusok valós számához képest azonban elenyésző a liturgikus közösség...........A Méhiben lakók hitélete a fent többször említett két dátum (1941 - 1990 - G. A.) között a „népegyházi” vallásosságból „társadalmi kereszténységgé” vált. A „társadalmi kereszténység”jellemzője a vallási előírások illemszabállyá, vallási gyakorlatok külsőségekké üresedése mellett a liturgikus közösség illetve a legnagyobb ünnepeken és az életfordulókon a templomba járók száma közötti nagy különbség...........Elképzelhető, 47 Pusztai 2001. 482
