Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallásos népszokások, mindennapok és ünnepek vallásossága, napjain vallásgyakorlata - S. Lackovics Emőke: Az egyházi esztendő böjti alkalmai a Bakony és Balaton-felvidék közösségeinek vallásos népéletében
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. den péntekén csupán egy szelet kenyeret evett és vizet ivott.26 Akadt, aki a bortól és a főtt ételtől egyaránt megtartóztatta magát. Találtam viszont közösségeket, ahol csak szerdán és pénteken készítettek böjtös ételeket, pl. Berhidán, sőt, akadt olyan falu, ahol szombaton és vasárnap húsos étel került az asztalra, ilyen volt a húsos káposzta. Mindkét szokásnak, amint láttuk középkori előzményei vannak, amelyeket a népi vallásosság szigetszerűen őrzött meg. Szentjakabfán a böjti időszak legfontosabb eledele a túró volt. Szerdán és pénteken többnyire ezt ették, ezért készítették a gyúrt túrót, amely tejföllel, sóval, erős paprikával, köménnyel és apróra vágott hagymával ízesített összetört túró volt, amit azután cserépedényekben tároltak, tetejükre vizes vászonruhát terítve vitték a pincébe, ahol kétnaponként friss ruhát tettek rájuk. Vaszaron „fájdalmas pénteken” (virágvasárnap előtt) volt meghatározott ebéd a bableves tejfeles zsemlegombóccal. Akadtak olyan személyek is még a 20. század elején, akik nagyböjtben szerdán és pénteken kenyéren, vízen kívül semmit nem fogyasztottak. A böjti fegyelem a gyermekekre, a betegekre, az öregekre és a nehéz fizikai munkát végzőkre nem vonatkozott. Nagyböjtben a bizonyos ételektől való tartózkodáson túl intenzívebb imaéletet is éltek a közösségek, különösen elmondható ez a német ajkúakról. Közösségi imaalkalom volt minden hét péntekén legtöbb helyen a plébános vezetésével, a templomi keresztúti ájtatosság, a „keresztjárás''. Berhidán a résztvevők egy-egy kisméretű szentképet kaptak ilyenkor minden alkalommal. Városlődön minden este, az állatok etetését követően a szent saroknál („házi sarok”) lévő asztalt körbe térdelte a család, majd a családfő vagy az anya előimádkozásával elmondtak egy rózsafüzért és ezt követően ültek vacsorához. A német családokban általánosnak mondható a „szombati mécses” „szombati lámpa” (olaj- zsírmécses), amely a fali polcon, esetleg a sublóton lévő Szűzanya szobor előtt vagy fölött égett szombat déltől lefekvésig. A szombat délután 3 órakor kezdődő litániát követően minden alkalommal előtte közösen imádkozott a család. Péntekenként délután, vagy este sokan eljártak a kálváriára imádkozni. Tótvá- zsonyban az egész böjti időben esténként az egyik falubeli feszületnél gyűltek össze, ahol közösen imádkoztak. A legvallásosabb német családokban a nagyböjt egész ideje alatt naponta térdelve imádkozták Jézus szenvedése litániáját. Pénteki napokon 3 órakor még egy erre az alkalomra szóló külön imádságot is elmondtak. Magyarpolányban találkoztam olyan családdal, ahol ezt a nagyapa vezetésével tették, majd utána a család minden tagjáért külön imádkoztak. Ilyenkor a család legidősebb tagja, vagy az egyik gyermek töltötte be az előimádkozó tisztét. Pénteki napokon „Krisztus Urunk keserves kínszenvedéséin Uo. 316. 461
