Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Albert András: Az erdélyi vallásszabadság kérdése gróf Bethlen Miklós röpiratainak tükrében (1687–1704)
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. vallás (katolikus, lutheránus, református és unitárius) törvénybe iktatása és szabad gyakorlásának biztosítása mögött hatalmas politikai erők és érdekek húzódtak meg. Az erdélyi vallásszabadság szükségszerűsége az 1438-as Kápolnai Unióban megszületett politikai egyezségben és toleranciában gyökerezik. Az erdélyi rendek, a három natio (magyar, székely és szász) képviseletében korán felismerték az egymásrautaltság fontosságát és a kölcsönös toleranciát és tiszteletet. A 220 évre visszatekintő politikai tolerancia eredménye volt az 1568-ban kihirdetett vallási tolerancia, amely „...emberi jogként tisztel minden hitbeli meggyőződést. ,.”.2 A 16. és 17. századi Európa nem ismerte a vallási türelemnek sem az elméleti sem a gyakorlati oldalát. A korabeli római katolikus egyház eretnekségnek minősített minden olyan teológiai és vallási kérdést, amely eltérést mutatott az övétől. A Német-Római Birodalom területén 1555-ben a katolikusok és lutheránusok között létrejött Augsburgi vallási egyezmény elismerte a lutheránus egyházat. Ennek ellenére az egyezmény nem biztosította a különböző vallások együttélését a tolerancia jegyében. A híressé vált jelmondat: a cuius regio, eius religio3 tükrében aláírt egyezmény egy adott tartományon belül csak egy vallásnak biztosította a működését. Egy meghatározott területen élők vallását a földesúr vallási hovatartozása és meggyőződése döntötte el. Összehasonlítva a két vallási egyezményt vagy békét, levonható a következő konzekvencia: a tordai országgyűlés a szabad vallásválasztás és gyakorlás mellett a különböző keresztyén/keresztény bevett és megtűrt vallások együttélését, gyakorlását törvényben biztosította. Az 1555-ös augsburgi vallási egyezmény csak a választási lehetőséget biztosította az adott keresztyén vallás gyakorlásában és csak egy adott területen, de nem a vallások együttélésének tükrében.4 Az erdélyi alkotmányosság és jogrendszer egyik alappillére az etnikailag és vallásilag sokszínű 17. századi Erdélyben is a vallási tolerancia, a nemzetek közötti kölcsönös tisztelet és a multikulturalitás volt. 2 Benda 1994, 2. 3 Az 1555-ös augsburgi vallásbéke elhíresült jelmondata: Akié a föld, azé a vallás. 4 Benda Kálmán történész nagyon frappáns megfogalmazásában rávilágít a Német-Római Birodalom területén létrejött vallási egyezmény hiányosságára „így jött létre politikai kényszerűségből 1555-ben az augsburgi vallásbéke, mely azzal, hogy elismerte az evangélikus (lutheránus) vallást, először mondotta ki, hogy a nyugati kereszténységen belül nem csak egy vallás lehetséges. A két felekezet együttélését azonban az akkori politikusok sem tartották megvalósíthatónak. A béke szerint minden ország, tartomány, birodalmi szabad város választhatott, hogy a két vallás közül melyiket akarja követni, de választásuk megszabta a joghatóságuk alatt élők vallási hovatartozását is. Vagyis a béke rendelkezése szerint a másik egyházi tanítás hívei szabadon távozhattak vagyonukkal együtt. Egy kormányzati egységen belül tehát csak egy vallás, egy egyház létezhetett.” Benda 1994,2. 32
