Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. A 2. világháború után a korábbinál kisebb számban és kevésbé látványos keretek között, de a búcsújárás folytatódott. A falusi lakosságnak az 1960-as évektől való fogyatkozásával elsősorban a lokális körzettel rendelkező búcsújáróhelyek kultusza csökkent vagy szűnt meg egészen. A kortárs zarándoklás és búcsújárás célja változatlanul egy szent hely felkeresése, indokai és formái azonban jelentősen eltérnek a korábbiakétól. Tudatosan vagy kevésbé tudatosan a zarándoklásra indulók a kegyhely kulturális-művészi értékével is tisztában vannak. Sőt, a kegyhelyen lezajló szertartások méretei és megjelenési változatai, a résztvevők tömegei látványként is érdekesek. A zarándoklatban résztvevők vallásosságuk és műveltségük szerint, mint egyének, különböző módón tapasztalják és élik át az egész utazást, a kegyhelyen való időzést, az egyházi szertartásokat: a szakrális, ezoterikus, kulturális és művész benyomások akár egymás mellett is átélhetőek. A kutatások szerint a mai zarándoklatok számára az utazás, mint élmény, fontosabb, mint a kegyhelyen való érzelmi - szellemi feltöltődés. A zarándokút, ami korábban testi próbatételt is jelentett, mára megszelídült, egyéni döntéstől függ, hogy ki milyen formáját választja a ’kirándulásnakA kialakult vallási turizmus formájában a vándorlás, illetve utazás kényelmét szolgálja, tartalma pedig az egyén választásától függ.45 A hazai néprajzi kutatás éppen falusi búcsújárás kezdeteinek a leíráson túl kevesebb figyelmet szentelt az elemzésnek, mint amennyire az éppen a vallási mentalitás megragadása szempontjából fontos lenne. Eddig a népi vallásosságról szóló - bele értve a búcsújárást is - a néprajzi írások egy változatlannak tűnő, tömbszerű, és nem egybevetéseken alapuló képet adtak, még akkor is, ha történeti adatokat idéztek. Ezért a búcsújárásban résztvevők szociológiai szempontú differenciálódását és a mentális különbségeket is időszerű lenne észrevenni.46 A múlt század 70-es évei óta újfajta források bevonására is támaszkodva szaporodtak a vallásosság, népi vallásosság társadalomtörténeti szempontú és a bemutatott tények jelentésére irányuló kutatások.47 Ebből a nagyon gazdag irodalomból itt csak jelzésként említünk meg egyet, kettőt. Iso Baumer a zarándoklást illető, cselekvéselméletre alapozó tanulmánya az utazás fázisait részleteiben megvilágítani azt a kérdést, hogy a peregrínáció és a diadalmenet jelentés hogyan hatotta át a szertartások részét képező útbejárásokat. 45 Geszler 2006; Pusztai 1992; Korff 1986. 46 A csángók vallásossága, a palócok vallásossága gyakran téma a néprajzi tanulmányokban. Ugyanakkor például a német szakirodalomban, a hatvanas években komoly elméleti viták folytak a „népi vallásosság”, „a zarándoklás” és a „búcsújárás” megkülönböztetéséről, a terminológia tisztázásáról. Lásd. Dünninger 1963, Kramer 1960; Kriss-Rettenbeck-Möhler 1984. 47 Baumer 1978; DraSéek 1987; Gengnagel et all. 2008. 264
