Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Búcsúk, zarándoklatok, szentélmények, vallási jelenségek
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. tak. A búcsújárás fennmaradására a körmenetek liturgikus illetve fél-liturgikus szokása, ennek egyházi megerősítése is hatással volt, hiszen a processziók formailag is hatottak a búcsújárások lebonyolítására. Az utóbbi évtizedek hazai búcsújárási szokásaira is sokféle társadalmi tényező hatott. Ezek közül itt csak az országhatárok felszabadulását, a búcsújáró utazások szervezésének és szerveződésének a szabadságát, a modern kommunikációs eszközök felhasználásnak a lehetőségét említjük. Ugyanakkor a középkeleten, illetve az európai térségben bizonyos búcsújáróhelyek kultuszára nemzetközi méretben is hatással voltak egyházpolitikai illetve politikai tényezők is. Csesztohova vonzó erejének tartós szilárdságához a közelmúltban boldoggá avatott lengyel pápa lengyelországi származása is hozzájárult, Csíksomlyó kultikus jelentőségét az erdélyiség és a magyarságtudat elmúlt évtizedekben különösen hangsúlyos összekapcsolása is megsokszorozta. A ma már könnyen megközelíthető Máriazell különösebben nem kezdett nagy vonzerőt gyakorolni a hívekre, míg az El Camino végigjárása vagy Medjugore meglátogatása a kalandtúrák népszerűségével vetekszik. Bizonyos értelembe véve a búcsújárás célpontja kiválasztásának tényezői között ma már a divatot is meg kell említeni. Ilyen háttér előtt érdemelne különös figyelmet annak a jelentősége, hogy Máriaverebély 2006-ban elnyerte hivatalosan is a nemzeti búcsújáróhely címet. A búcsújárás történetével kapcsolatban már utaltunk azokra a politikai feltételekre, amelyek adott kegyhelyek megközelítését a gyakorlatban lehetővé tették vagy akadályozták, de utalnunk kell azokra a közlekedési viszonyokra, a kiépített infrastruktúrára is, amelyek e helyek látogatását megkönnyítették vagy megnehezítették. Az egyének és közösségek vallási megnyilvánulásainak a hátterét illetően nem hagyhatók figyelmen kívül a 19. században a nemzetállamok kiépítésére, valamint a nemzetiségekre vonatkozó asszimilációs törekvések, vagy a búcsújárók felekezeti hovatartozása, nyelvhasználatuk megválasztása. A vonzáskörzet a zarándoklat/búcsú helyéhez való térbeli viszonyulásaként, mint említettük a társadalmi viszonyokat is leképezi,36 a kultusz társadalomtörténeti vonatkozásait is tükrözi a kegyhely térbeli elrendezése. A kultusz valamely csodatévő kép, szobor vagy csodás esemény okán épített emlékhelyet - kegytemplom, kápolna - teszi meg központtá. Ehhez kapcsolódik a templom melletti gyógyító erejű forrás. A kegytemplom gyakran adott településtől bizonyos távolságra helyezkedik el: így érzékeltetve a profán és szakrális terek közötti távolságot, a kettő közötti út konkrét és spirituális megtételének szükségességét. A kegyhelyre érkező zarándok kötelessége a kegyesség gyakorlása nemcsak a templomban, hanem az azt körülvevő tér kitüntetett helyeinek a bejárása is. 36 Fügedi 1981,31. 261
