Pilipkó Erzsébet – Fogl Krisztián Sándor (szerk.): Konferencia Veszprémben a Laczkó Dezső Múzeum és a Veszprémi Hittudományi Főiskola közös szervezésében 2014. május 20-23. - Vallásos kultúra és életmód a Kárpát-medencében 10. (Veszprém, 2017)
Vallástörténet, egyháztörténet, történeti források - Köteles György: Katolikus istentisztelet és hitélet a Pest megyei Monoron a 18–19. században
VALLÁSOS KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 10. tisztázatlansága szemlélteti. - A hivatali mellett a személyes törődés a mindenkori kerületi alesperes részéről nyilvánul meg elsősorban. Különösen megragadható ez az üllői plébános 1817. évi ereklye-adományában és mise-alapítványában, amikor is a lelkiségi motívum (az alapító elhunyt hozzátartozóinak lelki üdve), az egyháziak javadalmazása (mise-díj), a monori templom gazdagítása (tárgyi adomány) és liturgikus életének előmozdítása (a Szent Kereszt ünneplése) összekapcsolódik. A méltó liturgikus ünneplés a helyi plébános elsőrendű feladata, helytállásáról megint csak a tárgyi emlékek és a rájuk vonatkozó feljegyzések adhatnak képet. A templom berendezése folyamatosan kiteljesedik és megújul (keresztelőkút, szentsír, stáció, mellékoltár, orgonakarzat); gondot fordítanak az orgonára (ha a 19. század utolsó évtizedeiben a ráfordítható pénz nem is elegendő) - annak bizonyságául, hogy milyen fontosnak tekintik az orgonát a liturgikus ünneplésben. A plébános személyes anyagi áldozatot is hoz mindezekért: keresztállítással, alapítvánnyal (1859-ben, illetve 1852-ben és 1889-ben), máskor a templomfestéshez nyújtott anyagi hozzájárulással (1888-ban). Meghatóan gazdag az egyházért anyagi áldozatot hozó hívek névsora: a templom festése, berendezése (köztük az 1882-ben készült áldoztató rács), 1887-ben öntetett nagyharangja, liturgikus és egyéb felszerelése (elsősorban a kisebb értékűek: ruhák, zászlók, körmeneti keresztek, gyertyatartók) mind az ő buzgalmukat dicséri. Az alapítvány tevők és adományozók köre széles. Van köztük „úrnő”195 és „szegény öreg özvegyasszony”;196 sok alapítás és adomány (így az Agoston-harang) köthető a tanítóból lett helyi takarékpénztári igazgatóhoz.197 Többnyire hívek állíttatják, alapítványaikkal ők tartják fenn az út menti kereszteket: talán azért is, hogy megörökítsék a nevüket, de bizonyosan azért, hogy megszenteljék a helyeket, és másokat is áhítatra indítsanak. A szabadtéri emlékek nagy száma - tíz feszület a település különböző pontjain és a nepomuki szobor a központban - egyúttal mutatja a község fejlődését, lakóinak anyagi gyarapodását is. Az állíttatok között élenjár az egri káptalan mindenkori tiszttartója - nemcsak állása, de nyilván anyagi lehetőségei folytán is. Ám egy-egy földbérlő, helybeli gazda neve ugyancsak ismétlődően is előfordul a kereszt-állíttatók sorában. A plébánia földjeinek vasadi árendátora, 1826-os kereszt-alapítványába belefoglalja a misemondást és keresztjáró napokon a - falutól távolabbi kereszthez vezetett - körmenetet is; körültekintő, az egész közösség istentiszteleti gyakorlatára kiható intézkedése (a föltehető lelkipásztori útmutatás mellett) kivételes gondosságról, erős és tudatos vallásosságról tanúskodik. Az egyéni buzgóságot a közösséggé szerveződés megerősíti. Körmeneti szerepük leírásából tudunk egy 18. századi vallásos társulatról, főképpen tárgyi adományaik 195 Hist. 1. kötet, 150. 196 I. m. 152. 197 Lásd a 90. jegyzetünkben idézett irodalmat. 167
